2375. alkalommal is: Frank a király! – beszámoló a Sziget 1. napjáról

Hát elkezdődött… 

Szóval, Kedves Olvasó, azt gondoltad, hogy ebben az első napi Sziget beszámolónkban majd megtudod, milyen volt az Ed Sheeran koncert? Sajnos ki kell ábrándítsalak, arról majd külön koncertkritikánk születik nemsokára, de azért ne menj még, eskü jó koncertekről (is) fogunk itt írni! Mit jókról, lehet, hogy az idei Sziget legjobbját már rögtön az első nap láttuk – de erről majd később.

Kezdjük az elején: a bejutás a K-hídon keresztül az előző évekhez képest meglepően gördülékenyen ment. Erre a napra felfüggesztették a STAFF/VIP/NagyonFontosEmberek külön sávját a hídon, hogy a csomaggal érkezőket erre tereljék, így akinek nem volt táskája, az sokkal hamarabb bejuthatott a Szigetre. A csomagosokat pedig nem közvetlenül a K-híd végénél, hanem úgy 50 méterrel beljebb vizsgálták át, ahol sokkal szellősebben, gördülékenyebben folyt ez a művelet, mint a régi helyén.

Maga a fesztivál elrendezése nem sokat változott az előző évekhez képest. Az A38 színpad most sincs körbekerítve, a csónakház még a helyén, illetve a fontosabb színpadok is mind-mind ugyanott találhatóak, ahol már megszoktuk őket (kivéve persze a világzeneit, amit beszántottak nagy bánatunkra). 

Egy sör beszerzése után (fontos a hidratáció ebben a nagy melegben) Michael Kiwanuka-val kezdtünk a Nagyszínpadon. A brit soul énekes koncertjére tisztes számú közönség gyűlt össze és sokadszorra is be kell vallani: a csávónak remek hangja van! Hallgattuk volna még tovább is, ha nem kezdődött volna perceken belül Frank Turner & The Sleeping Souls koncertje, szóval nincs mese, irány az A38 sátor!

Úristen, már most mennyien vannak, mi lesz itt este? – ilyen és ehhez hasonló gondolatok villantak át a fejünkön, miközben a sátor felé talpaltunk. És valóban: sokszor az este headliner-ére szokott ilyen tömeg összegyűlni a Szigeten, mint amilyen most 6-7 óra tájban volt. Kurva sokan lesznek ma, ez nem kétséges.

Dögmeleg. Ez fogadott minket az A38 sátorban (oké, mégis mit várt az ember egy baromi nagy sátorban, amit egész nap tűz a nap és amúgy is 30 fok van odakint?), illetve a meleget ellensúlyozandó egy csapat szokás szerint jól öltözött brit úriember hangszerekkel, szerencsére a következő másfél órában inkább az utóbbiakkal foglalkoztunk.

Nem ez volt az első Frank Turner koncertünk (beszámoló például erre), de elképesztő, hogy még sokadszorra is le tud nyűgözni a faszi: egy igazi brit úriember eleganciájával rúgja szét a seggünket, majd csal könnyeket a szemünkbe a zenéjével és mindezt olyan lendülettel, hogy csak annyit tudsz mondani: még, még, játsszatok, abba ne merjétek hagyni! Bár most nem volt magyarul előadott dal, mint 5 évvel ezelőtt, egy-két köszönöm most is belefért, amivel természetesen még jobban belopta magát a közönség szívébe Frank (oké, a részeg belgák valószínűleg nem értékelték, de ez van).

Továbbra is magabiztosan szolgálja ki közönségét Frankie! #frankturner #sziget2019 #fesztblog

7 Likes, 0 Comments – @fesztblog on Instagram: „Továbbra is magabiztosan szolgálja ki közönségét Frankie! #frankturner #sziget2019 #fesztblog”

A punk-folk-rock-ra épülő zenéjük tökéletesen működött, az A38 színpad sok éven át kutyázott hangosítása is rendben volt, így minden stimmelt a jó bulihoz. Volt itt I Still Believe, Be More Kind, bodysurf és pacsi a közönséggel, illetve a koncert közepére totálisan átizzadt fehér ing (annyira izzadtak a zenészek a színpadon, hogy az egyik crew-nak rendszeresen fel kellett törölni a színpadról az izzadtságot).

Nagyon jó látni, hogy vannak még ilyen faszik a világon, mint Frank, akik csak fogják, nyakukba veszik a gitárt és a faék egyszerűségű számaikat olyan átéléssel adják elő, hogy az teljesen magával ránt bárkit. Nagy megfejtés nincs a zenéjükben, egyszerűen csak működik, még 2375. alkalommal is (ez volt a zenekar 2375. koncertje).

Kár erre több szót fecsérelni, amikor egyszer már kollégánk tökéletesen megírta a 2014-es beszámolóban, amit erre a koncertre is igaz: 

És bárcsak lenne ma is egy Frank Turner koncert a városban, és holnap és holnapután is!

Lehet, hogy már az első nap este 8kor túlvagyunk a Sziget legjobb koncertjén? Simán lehet. De azért adjunk egy esélyt a többieknek is, irány a Nagyszínpad, Jain koncertje!

@jainmusic jobban működött három éve az A38 sátorban, mint most kint a Nagyszínpadon #jainmusic #sziget2019 #fesztblog

12 Likes, 0 Comments – @fesztblog on Instagram: „@jainmusic jobban működött három éve az A38 sátorban, mint most kint a Nagyszínpadon #jainmusic…”

Egy korábbi Szigeten az A38-ban lépett fel a francia hölgy, most megkapta a Nagyszínpadot, Ed Sheeran „előzenekaraként”. Gyakorlatilag egy egyszemélyes produkcióról van szó, elektronikával fűszerezett popzenét nyom, elég nagy lelkesedéssel. Az mondjuk jó kérdés, hogy a nagy tömeg a színpad előtt valóban az ő zenéjére volt-e kiváncsi, vagy inkább az utána következő vöröske koncertjére foglalták már a helyeket, de ha tippelnem kellene, inkább az utóbbit mondanám. 

Mi inkább hátrébb helyezkedtünk Ed koncertjére várva, hogy ha úgy alakul (értsd: megunjuk Sheeran művész úr előadását, még ha ez megbocsáthatatlan bűn is), menekülőre foghassuk a dolgot. Maradjunk annyiban, hogy menekülőre fogtuk elég hamar (de ne aggódjatok, kollégánk maradtak még ott, szóval lesz kritika a koncertről) és az A38 felé vettük ismét az irányt: Of Mice & Men.

Az amcsi metálbandába az elmúlt években többször is belefutottunk (Nova Rockon leginkább) és talán mind közül most nyújtották a leggyengébb teljesítményt. Erőtlen, öncélú zenélgetés volt ez inkább, mint koncert, mondjuk ezen nem nagyon segített a közönség viszonylag csekély száma sem. Sebaj, azért jó, hogy még elvétve találni metált a Szigeten, lassan már ennek is örülni kell.

Az est lezárásaként a Nagy Utcaszínház felé vettük utunkat. Aki jót akar magának, nem néz meg előre videókat a Les Commandos Percu társulat előadásáról, de bízzatok bennünk: ezt látni kell. Persze a köreinkben már-már legendás Nagy Utcaszínházas produkciót azért nem körözi le, de simán előzi az elmúlt évek előadásait. Persze nem biztos, hogy ezzel egyetértenek Békásmegyer és Újpest lakói, akiknek a hajnali negyed 1-kor durrogtatott tűzijáték biztosan nem lesz a kedvenc látványelemük.

Képtalálat a következőre: „Les Commandos Percu: Silence”

1 óra körül jött el az idő a hazatérésre – gondoltuk mi és még párezer ember. Az egy dolog, hogy a headliner koncertje után óriási tömeg van kifelé, de még ekkor is több, mint 25 percig sétáltunk az A38-tól a K-hídig kifelé. Szerencsére a tömeg rendkívül nyugodt volt, pedig ekkora tömeget, mint az idei Sziget első napján, még nem láttunk. Persze, profit meg minden, de tényleg biztonságosan lehet ennyi embert kezelni egy ekkora területen? Tényleg normális az, hogy amikor megyünk kifelé a K-hídon, akkor a sok ember talpalása miatt úgy mozog a híd, hogy nem lehet rajta egyenesen menni? Ezek szerint előre készülni kell ezekre lelkiekben, mivel a fesztivál utolsó napjára is teltházat várnak a szervezők.

Addig viszont még van pár napunk remélhetőleg sok remek koncerttel, ma például 17:45-kor Franz Ferdinand a Nagyszínpadon!