XXI. századi retro- és űrdisco

Kedd este újra Budapesten lépett fel a Muse. Újra a SportAréna, újra önálló koncert.

Sokadjára látom őket, de az a biztos: ez egy olyan műsor, amit látni kell. Mindig. Igen, ez nem csak koncert, hanem egy műsor, egy igazi showműsor.

Egy patent, percre pontosan, takkra megtervezett, tökéletes hang- és látványorgia. Bánhatod, ha nem voltál ott! 

Bánhatod, hiszen (ha nem is sok, de) jegy az volt még váltható a kezdés előtt is.

Nem, persze nem olcsó a belépő egy ilyen koncertre. Nem, a sztárokat abszolút nem érdekli, hogy a hó elején kézhez kapott forintunk mennyire kevéske euró, így sokaknak tényleg elérhetetlen egy ilyen élmény. Kár.

Teltház nem volt, pedig az ideiglenesen hazánkban tartózkodó külföldiek most is szép számban tették tiszteletüket az Arénában.

Egy ilyen talpig Muse merch-be öltözött külföldi társaság álldogált nem messze tőlem, az egyik tagjuk az előzenekar, a nyolc órakor kezdődő Dinosaur Pile-Up műsora közben látványosan hátat fordított a színpadnak, feltette a fülesét és a Soptify-on látványosan Muse számokat keresgélt. Hát, igen. Hálatlan szerep ez.

A Muse-ra kilenc óráig várni, az Algorithm-Pressure tandemmel indult az este.

Abszolút a Simulation Theory lemezbemutató koncert volt ez, nyolc dalt is elnyomtak az albumról. Oké, sokaknak nem nagy kedvence az utolsó két korong, de itt olyan zenei és vizuális élményben volt részünk ebben a két órában, hogy nemigen volt időnk elmélázni, hogy jó-e az irány, ami felé a zenekar tart.

A háttéremberek is megtették a magukét, táncosok, akik fúvósokként kezdték, alpinistaként folytatták és zseblámpákat villogtatva lógtak a hatalmas ledfal előtt, majd füstöt okádó fegyverekkel tértek vissza. Volt, hogy robotnak is beöltöztek, pont olyan cuccba, mint Matt a turné teaser-ében.

MUSE – Simulation Theory World Tour 2019 [Teaser]

Getting geared up for the #SimulationTheory World Tour Tickets available now at http://muse.mu/tour SIMULATION THEORY WORLD TOUR 22 February | Houston, TX 24 February | Dallas, TX 26 February | Phoenix, AZ 28 February | Salt Lake City, UT 2 March | Las Vegas, NV 5 March | San Diego,

Láthattuk még őket dobok mögött, vagy óriási lufikat dobálni a nézők közé.

Sziget utcaszínház szintű produkció.

Ezeket a táncosokat lehet követni az instagramon, de nem csak a táncosokat, Matt Bellamy kesztyűjét (!!) és az Iron Maiden hű Eddie-jének csontváz-robot-izé unokaöccsét, Murph-öt is (kééész), aki a ráadásblokkban teljes valójában megjelent, tátogott-hadonászott, majd csak lesett, mikor Bellamy az olcsóbbik gitárját dobálta a keze felé.

Gitárból is volt egypár persze az este folyamán és nem csak Matt, Chris Wolstenholme is derekasan cserélgette a hangszereket. A világítóstól a teljesen elektronikuson át a klasszik basszgitár is a nyakába került.

Az biztos, akkora ennek a produkciónak az ökológia lábnyoma, hogy remélem Greta Thunberg nem figyel nagyon erre.

A setlist egy dallal volt rövidebb, mint két nappal előtte Prágában, mondjuk pont azt az egyet, az Undisclosed Desires-t irigylem tőlük.

Az első igazán emlékezetes pillanat az ötödik számnál jött el. Uprising. Első közönségénekeltetés (ez a rész különösen azért volt kedves nekem, mert a jónép itt még nem volt bazihangos, nekem meg a céges telefonomon vagy 7-8 éve ennek a dalnak az ének nélküli verziója a csengőhangom).  Matt letette a gitárt, így Morgan Nicholls hol a billentyűk, hol meg a gitárja után nyúlt.

A padló végérvényesen a Plug In Baby alatt szakadt be, hogy aztán a féket (a Trónok Harca őrület vége miatt abszolút aktuális) Pray (High Valyrian) húzza be. De csak egy kicsit.

A Muse is vénül, a rajongói is, a bulit egyértelműen a régi dalok rúgták be. Supermassive Black Hole, Hysteria. A hangulat itt volt a csúcsponton. Vakítottak a fények, potyogtak a konfettik, a méteres szalagok.

Magyarországon, egy koncerten annyi hangmérnök van, mint válogatott meccsen szövetségi kapitány, de most nemigen lehetett kifogásolni valója senkinek.

Dominic Howard dobjátéka, Wolstenholme sokszor már földöntúli basszushangjai, Bellamy énekhangja (ami azért sokszor meglepő, még mindig, hogy igen, ezt tudja, nem csak lemezen) és gitárjátéka. Jól szólt a buli.

A maníroknak és a giccsnek a határvonaláig merészkednek, az ízléstelenségnek még odáig sem (amit úgy hiszem, a Coldplaynek nem sikerült). Meg van minden másodperc tervezve, de néha előjön, hogy mennyire is szeretik azt, amiben ennyire jók. Amikor Bellamy térdre zuhanva nyúzza a gitárját, vagy mikor éneklés közben (még egyszer az énekről: ez a csávó tényleg tud, futkározás, emberekkel pacsizás közben is. bárhogy, bármikor).

Imádják őket, bármerre mennek a világban, hihetetlen érzés lehet ez. Anno Chrisnek nem is sikerült ez feldolgozni. 

Nekem a fő műsorrész legjobbja a Dig Down és a nosztalgikus érzéseket kiváltó Starlight volt.

A ráadásblokkban Algorithm-mel kezdve elszabadultak a lézerfények, hangulat, hatalmas szörny, zúzós riffek. 

Egyvelegben a régi vágású Muse fanok is megkapták a magukét  Stockholm Syndrome-al és a New Bornnal. 

A legvégén felhangzott a jól ismert Morricone harmonika-intro, és jöhetett a zárás: Knights of Cydonia. A legkevesebb manír, totális öröm, a színpadon és előtte is. 

Van koncert mikor nem ez a vége? Kit érdekel? Élvezik, élvezzük. Jövünk máskor is!

Meg kell becsülni, hogy ilyen státusú zenekarnak mindig van hely egy budapesti koncertnek. 

 

Muse Setlist Papp László Sportaréna, Budapest, Hungary 2019, Simulation Theory World Tour
 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy féladagnyi Kaktuszliget lemezbemutató – A Quimby a Trafóban... Az előző esti szabadtéri tökös party önjelölt konyhatündér klubjának maroknyi kis csapata – chillis sütőtök leves, zsályás, baconos parmezános sütőtökös rizottó és szegfűszeges, borsos, fahéjas, whiskey-s sütőtök torta fogyasztása közepette elhatároz...
pocsék péntek a harmadik félidőben persze hosszabbítás volt megint, így török bácsi elejét lekéstük, de ne szaladjunk ennyire előre. a jegy átvételekor hosszú polémiát folytattunk az árus kisasszonnyal arról, hogy hogyan is lehet február végén jegyet venni decemb...
Múltidézés, nem merengés! – Kispál-nap beszámoló Tegnap kezdetét vette a 2013-as Fishing On Orfű fesztivál, melynek első napján a Kispál és a borz zenekart ünnepeltük. Már megint. Mert ugye volt a búcsúkoncert, időről időre valaki leporolja egy-egy dalukat (hol zseniálisan, hol arcpirítóan gyengén)...