A 90′- es évek elején, barátnőmtől kölcsönkapott Roses kazetta váltotta a magnómban(!😀)az Ace Of Base- t…. Ezúton is köszönöm Timike! Az Appetite For Destruction megalapozta ezután a zenei ízlésem és a zenekar végig jelen volt az életemben, örömben, bánatban, mellettem álltak.
2 évvel ezelőtt jött a hír, hogy majdnem eredeti felállásban egyesült a csapat és turnéra indulnak. Nem volt kérdés, hogy ha a közelünkbe érkeznek, ott leszek! A bécsi Ernst Happel stadion lett a befutó, Ausztria legnagyobb stadionja.Az utazást a Todibuszra biztuk, igy adott nap kényelmesen elfoglaltuk helyünket, sörrel a kézben, jó hangulatba elindultunk 700 honfitársunkkal, hogy átéljük a csodát.
Kiemelet állójegyet vettünk, a színpad elé, de mikor megérkeztünk és megtapasztaltuk, hogy mi ilyen közel állunk, kb 10 sor, kisebb sokkot kaptam! Basszus! Nem akartam elhinni, hogy én itt, ilyen közel innen nézhetem! Libabőr…
A második előzenekar, a Volfmother koncertjére értünk be. Egész jó kis zene, ők is és a tömeg eleje is jól érezte magát. De erről ennyit. Ahogy befejezték rengeteg road lepte el a színpadot és jöttek az utolsó simitások, minden a helyére került. Itt már fogtuk a fejünk, tudtuk, hogy lassan itt az idő, eljött a pillanat…
A kívetitőn megjelentek a logók és a pisztolyok eldördültek… És igen! Ott álltak a színpadon és felhangzott az It’s so easy. Katartikus élmény!!
Az európai turné setlist- ét nézegetve a számokba nem nagyon nyúltak bele. A sorrend, a számok nem okoztak megleptést, ha valaki ezt nézegette. Viszont itt kimaradt a Don’ t cry és a ráadás is csak 3 szám volt. Pedig külön reménykedtem, hogy itt majd a prágair is túlszárnyalja..
Ennek ellenére fantasztikus volt minden perc, pillanat! A zenekar is nagyon jól érezte magát, mosolyogtak, látszott rajtuk, hogy élvezik a koncertet! Amit kicsit hiányoltam az a kommunikáció volt, vagyis ennek hiánya.. Mikor Chris Cornel emlékére felcsendült a Black Hole Sun, volt aki nem tudta miért… Hatalmas volt körbenézni, látni ezt a rengeteg embert, a fényeket, a tapsot, a közös éneket!
A közönség lehetett volna aktívabb is, azt hittem közel a színpadhoz tömegnyomor, ugri bugri, de még sörért is ki tudtunk menni és ugyanoda visszaállni.
Talán már az életkor??😀 A közönség nyílván nem tizenévesekből tevődött össze, 50 – 60 évesek is voltak szép számmal.
A zenekar!
- Axl!! Már nem az a babaarc, ki a poszterekről nézett le rám, a hang sem teljesen ugyanaz.De! Totál egyben volt, tudta mit csinál, jól érezte magát. S bár már nem úgy rohangál mint régen, de semmi kivetnivaló nincs vele.
- Slash! Ő fantasztikus mit művelt! Mikor elkezdte a szólóját megszünt az idő és a tér és tátott szájjal bámultam. Néztem a kezét és még most, 13 óra elteltével is nézném…
- Duff Mckagen sem.okozott csalódást, nagyon tudta mit csinál, jól érezte magát.
- Az “új tagok” , bár nem ők voltak a főszereplők élvezték a koncertet és odatették magukat.
Boldog vagyok, hogy ennek a csodának részese voltam és nem szégyelem, hogy folytak a könnyeim..
Hatalmas, elementáris, igazából leirhatatlan érzés egy ilyen legendás zenekar koncertjének részese lenni. Kívánom, hogy mindenki éljen át ilyen élményt!