Ha az előző napokon nyavajogtunk a por miatt, pénteken nem kellett. Megérkezett ugyanis a frissítő eső – mit eső, vihar – ezzel együtt pedig légzőszerveink fellélegezhettek. Ezen a napon érkezett a talán a fesztivál legnagyobb nevének számító System of a Down mellett a Prophets of Rage és a Kreator is.
Nem árulunk zsákbamacskát: bizony ez a nap ígérkezett a leggyengébbnek a System-et leszámítva. A Red stage-en eleve nem találtunk semmi legalább kicsit is ígéretesnek mondhatót, így maradt nekünk a Blue stage, ahol már kora délutántól a fél 12 felé színpadra lépő System of a Down-t várta majd’ mindenki.
Előtte azért kezdtünk egy Of Mice and Men koncerttel, ami kellő átmozgatást biztosított a délután még igencsak beállt nyakizmoknak. Kellemes bólogatás, füst és tűzgömbök, de semmi komolyan vehető produkció.
Át is mentünk inkább csekkolni a Red stage-re a számunkra tökéletesen ismeretlen SSIO zenekart. Mint kiderült persze, SSIO nem egy zenekar, hanem deutscher rapper, amolyan német Subb Bass Monster, csak egy fokkal magasabb és egy ici-picit sikeresebb. Korrekt ugra-bugrát tolt a színpadon, a tisztes méretű közönség is élvezte a bulit. Sok hozzáadott értéket azonban nem tudtuk felfedezni a produkcióban, hacsak a színpadi kelléknek tekintett guminő megerőszakolását nem tekintjük annak.
Miután ismét feltankoltunk sörökből, visszaheveredtünk a Red stage elé, ahol újabb számunkra (és úgy tűnik, ezzek kisebbségben voltunk) ismeretlen produkció következett: 187 Strassenbande. Amit tőlük tanultunk, hogy lehet bármilyen neve a bandádnak, mindenképp le kell tudni egyszerűsíteni annyira, hogy az skandálható legyen (1-8-7), illetve, hogy minden számot érdemes úgy kezdeni, hogy YO, DJ!!!, akkor lesz a legjobb a hatás. Meglepő amúgy, hogy mennyi embert érdekel egy rockfesztiválon két csak rapzenét játszó előadó fellépése. Persze ez nem probléma, sőt, csak érdekesség inkább.
A Red stage-nél maradva később távolról (nagyon-nagyon távolról!) belehallgattunk még a Knife Partyba, aminek a létezése viszont egy tökéletes, hatalmas kérdőjel a számunkra. Nem csak a Nova Rockon, úgy általában is, de leginkább ezen a fesztiválon. Tényleg, miért kell ezt?
Át is helyeztük székhelyünket a Blue stage elé, ahol nagyjából még a felét láthattuk a Prophets of Rage koncertnek. Tisztességesen összerakott koncert volt, remek hangzással és jól összerakott színpadi megjelenéssel, három Rage Against The Machine-, kettő Public Enemy-, és egy Cypress Hill-taggal. Persze ne legyenek illúzióink, ez a műsor a két saját számukon kívül egy színtiszta múltba révedő hakni volt, de abból a legjobb fajta. Illetve egy dalra csatlakozott hozzájuk Serj Tankian is, a Like A Stone (Audioslave) dalt adták elő Chris Cornell emlékére.
Az időjárás közben nem kímélte a fesztiválozókat. Nagyjából a Prophets of Rage színpadra lépésével egyidőben beindult ütemesen negyedóránként egy-egy kiadós zuhé, amikor is a nejlon poncsó lett a legnagyobb kincs a fesztiválon. Volt, aki két sörért akarta megvenni a mellettem álló 10 forintos kukászsákot, sikertelenül. Szóval nagyjából 15 percig szakadt az eső, majd 15 percig nem, majd megint ömlött, ismét nem, és így tovább az este hátralévő részében.
De kit érdekel ez, amikor mindjárt érkezik a színpadra a System of a Down? Az időjárás és a System párosítása alapján egyből beugrott a 2015-ös System live in Armenia koncerfelvétel, ami ha kazettán lenne, már csúszna a képe, annyit pörgettem az elmúlt években.
System of a Down – Live in Armenia (1080p) 2015
1) 0:00 Wake Up the Souls – Part 1 2) 1:16 Holy Mountains 3) 6:42 Jet Pilot 4) 9:07 Suite-Pee 5) 10:14 Prison Song 6) 13:48 U-Fig 7) 16:33 Aerials 8) 20:21 Soldier Side – Intro 9) 21:15 B.Y.O.B.
A System nevéhez méltóan és az időjárás ellenére erre a koncertre gyűlt össze a legtöbb ember (köztük a legtöbb magyar is). Nem sokkal fél 12 után pedig robbant a hangulat, színpadon a System of a Down!
A szakadó esőben kezdődő koncert olyan sebességgel tépte le még a hátsó sorokban állók fejét is, hogy csak na! Semmi pofázás, semmi átvezető szöveg, csak kőkemény zúzás, így kell ezt kérem szépen! Ha van mivel megtölteni a 90 perces játékidőt, akkor nem kell közben a szeretetről meg a békéről magyarázni, tessenek csak játszani, úgyis ezért jöttünk, nem? Ennek pedig a System tökéletesen eleget tett, így lehetett huszonsok számot eljátszani percre pontosan másfél óra alatt.
Egy ilyen koncertre talán még a Systemet nem kedvelők is elégedetten bólogatnának, hiszen remekül megkomponált koncertről volt szó. Itt nem volt helye hibázásnak, félrement hangnak, minden pontosan ki volt számolva és remekül átkötve.
Serj mozgását most inkább hagyjuk (bár még így is többet tett, mint az egyhelyben állóDaron Malakian), talán nem is a színpadi teljesítmény az, amiért a Systemet szeretjük. A hangját illetően viszont semmi kétség, minden rendben volt itt is. Persze régi, jól bejáratott dalok ezek már, amiket már a sokadik turnén hallgathatunk meg, de látszólag nem csak a szűz Systemesek élvezték a bulit, hanem a zenekart sokszor látott arcok is.
Tökéletes koncert volt ez, amolyan minden igényt kielégítő. A pontosan másfél órás, gyakorlatilag ráadás nélkül lezárt koncert után körülöttünk is mindenki maximum az időjárás miatt panaszkodhatott, a koncertre bizony egy rossz szavunk sem lehetett.
Ez szép munka volt, gyakorlatilag már ezért megérte az idei Nova Rockra ellátogatni. Kár, hogy ezt az élményt úgy tűnik, egy darabig Magyarországon nem élhetjük még át.
Az est győztese pedig a System és az időjárást tűrő közönség mellett a 10 forintos nejlon poncsó, ami hősiesen kibírta a 2x másfél órányi ugrálást és tombolást. Köszönöm, örökre szívembe zárlak (bár már sajnos elhagytalak, de legközelebbre veszek egy másikat <3 )!
Az este (ami gyakorlatilag a Prophets of Rage és a System koncertet jelenti) értékelése:
Előző napi beszámolóink itt és itt találhatóak!