A Rihanna-féle bohóckodás után csütörtökön végre pozitívba fordult a napok hivatalos számozása a Szigeten, ami az elvárásainkra is pozitív hatással volt, ez után már csak jobb jöhet jeligére. Lássuk, milyen volt az első igazi nap a Szigeten!
Az első program a naptárban 17:45-től John Newman koncertje volt a Nagyszínpadon (előtte du 4-től sajnos ki kellett hagynunk a punnanyt, mindenki legnagyobb bánatára). Az érkezésünk kicsit megcsúszott, de csak 1-2 számról maradhattunk le a koncert elején, a lényegre már furakodtunk mi is előre az első sorok felé.
A Rihanna napi tömeg után már-már szellősnek nevezhetnénk a közönség sorait a Nagyszínpad előtt, de inkább nevezném ezt az állapotot ideálisnak (értsd: mindenkinek van egy saját 40 cm-es köre, ahol nyugodtan állhat, nincs nyomakodás). Viszont az érdekes volt, hogy mint utóbb kiderült, simán voltak annyian John Newman koncertjén, mint a később ugyanitt fellépő Bastille és Manu Chao bulikon.
John Newmanről sajnos az utóbbi hetekben rossz híreket lehetett hallani, miszerint újra kiújult nála a négy évvel ezelőtt eltávolított agydaganat. Szerencsére viszont úgy tűnik, hogy a srác pozitívan áll a dologhoz, koncertet sem mondott le a betegség miatt, küzdeni fog a betegséggel. Őszintén kívánom, hogy hajrá-hajrá!
Először a tavalyi VOLT Fesztiválon találkoztunk John Newmannel, akibe mondhatni belebotlottunk a kisebbik nagyszínpadon Fatboy Slim előtt Nézzük már meg mit is tud ez a duci angol gyerek! felkiáltással. Akkor is teljesen megvett minket, ilyeneket írtunk róla:
Azt kell mondanom, hogy John Newman egy iszonyat szórakoztató műsort csinált, aminek minden pillanata átadta azt a feelinget, amiért az ember megindul egy nyári fesztiválra. Bitang jó hangja van a srácnak, csak fizikai adottságai tartják vissza, hogy óriási popsztár legyen. Kicsit duci arc, tipikus brit arcberendezés, az a fajta fancsali kép, amiket minden este láthatsz atomjaira hullani, ha lemész az Instantba angol izompólós emberállatokat megfigyelni.
Az iszonyat szórakoztató műsor most is megvolt, a fehér zoknis lába a lakkcipőkben még mindig úgy jár, mint a géppisztoly (nem egy Flatley, de azért igyekszik), a hangja pedig egyszerűen fantasztikus.
A műsor gerince az idén megjelent Revolve című lemezre épült, megspékelve természetesen az ismert világslágerekkel az első albumról. Utóbbiak persze tökéletesen működtek (Love me again, Cheating), és bár az új albumon vannak gyengébb számok, összességében rendben voltak ezek is.
A műsor vége felé megkaptuk még a nemrég kijött Olé című dalt, aminek létjogosultságát nem teljesen értem, persze azt leszámítva, hogy a klipforgatáshoz el kellett repülni valami karibi országba.
John show-ja tökéletesen működött, a lemenő nap fényében megcsillanó tökéletesen mozgó lakkcipők, a jól elhelyezett Hungary! felkiáltások és a látványos szenvedések a lassú számoknál mind a helyén voltak, egyik sem lett túltolva, erre pedig a közönség is vevő volt.
A ráadásban egy különösen szép gesztus volt John részéről, hogy a nemrég elhuny Sziget szervező, Dan Panaitescu emlékére előadott egy pár napja írt dalt egy szál gitárral. Aztán mondjuk a ráadás utolsó számára (Love me again) úgy szétverte a színpadot, hogy csak na, de kell az ilyen is, nem gyakran látsz ilyet a Sziget Nagyszínpadon.
https://www.instagram.com/p/BJBAx-7DbZ2/?taken-by=fesztblog
Összességében egy profin előadott műsor, bitang erős koncert volt ez a délutáni műsorsávban. Eddig is kedveltem John Newman zenéjét, de azt hiszen ez után muszáj leszek belépni a hazai fun clubba, vagy az alkaromra tetováltatni a brit hentesnek kinéző fejét, annyira megfogott a srác. Talán már tavaly megfogalmazódott bennünk, hogy a srác egy amolyan szegény ember Robbie Williams-e, de csakis jó értelemben. Egy profi előadó, érdekes és izgalmas popsztár. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy hova juthat el pár éven belül (persze az eddigi pályája sem semmi, de van még benne potenciál)!
Bárhol, bármikor vevő vagyok egy John Newman koncertre, úgyhogy nagyon nem bánom, ha ő lesz a következő Parov Stelar, Guetta vagy Prodigy, már persze a magyarországi koncertek számát illetően. És azt hiszem, ezzel vagyunk így még egy páran.
John Newman után úgymond az én napom már készen volt, túl sok fellépő nem tudott megfogni. A Bastille-t igyekeztem minél messzebb elkerülni (ezt sikerült is), belehallgattam Manu Chao-ba, de az nem az én zeném (lesz majd szakértő, aki erről ír), illetve még az Editorsba az A38 sátorban.
Az Editors sokkal jobban működött, mint 2013-ban a Nagyszínpadon, jót tett a dolognak a helyszínváltás. Érdekes volt, hogy az A38 sátor nem telt meg teljesen, azt hittem, hogy már a koncert előtt sem lehet majd beférni a tömeg miatt. Persze azon, hogy jobban működött a koncert most, mint három éve, inkább a zenekar játszott közre, nem a helyszínváltás, bár a hangosítással most sem lehetett kibékülve a közönség. Úgy tűnik, hogy az A38-ra csak akkor érdemes menni, ha már teljesen mindegy, hogy mi szól és nem a zenei csemegéket, őrjítően tisztán szóló akkordokat akarja hallani az ember. Kár érte, ez így sokat elvett a koncert élvezhetőségéből.
Az este említésre méltó része volt még a Nagy Utcaszínház. A tavalyit kétszer is megnéztem, annyira fasza volt, életem egyik legjobb élménye volt az akkori produkció. Ennek köszönhetően idénre is nagyok voltak az elvárások, mint kiderült: hiába.
Nem akarom lelőni a poénokat, aki szeretné nézze meg minden nap 23:45-től az A38 mellett, de ha rám hallgattok, ezt idén kihagyjátok. Unalmas, elnyújtott, mérsékelten látványos. Felejthető.
Ma ismét érkezik a teltház, jön a Muse!!! (ebben 2 ma esti zenekar neve is benne volt), Sigur Rós és a Leningrád, szóval ha nem nyom agyon a tömeg, iszunk egy unicumot a Csónakházban este?
(Fotók: sziget FB)