leszek a szexuális tárgyad

nem könnyű azzal a tudattal menni egy koncertre, hogy legyen bármennyire népszerű is az előadó, neked még sincs fogalmad róla, nem, hogy a munkásságát, de egyetlen számát sem tudnád felidézni. nagy teher ez a tudósító vállán, lássuk, be, sajnáljuk kicsit, majd dobjuk félre szánalmat, és ugorjunk neki az élmény elemzésének.

hajlok arra, hogy kevésbé láttam koncertet, mint inkább valamiféle bizarr, a szexualitást pillanatra nem felejtő performanszt. simán kitehették volna a korhatáros karikákat, vagy legalább figyelmeztethették volna a szülőket, hogy a 12 év alatti kiskorúakat annyira nem kellene magukkal hozniuk. mert hozták, persze.
elvonatkoztatva attól, hogy egészen az utolsó előtti szakaszig, mikor is Kylie erdei tündérként, mezítláb tűnt fel a színpadon, arról szólt az egész show, hogy a művésznő mennyire kívánatos és a színpadon lévő többi táncosnő is mennyire baszni való – na ja, kérdezhetitek, mi másra számítasz, ha a koncert a különféle csókok köré van építve -, szóval elvonatkoztatva attól, hogy a színpadon szexuális tárgyak álltak, énekeltek és táncoltak (a zenészeket a felsorolásból kihagyom, azok elvoltak a színpad két szélén, tették a dolgukat) a látványra panasz nem lehet. még a lézershowra sem, szerintem Guetta simán mehet a sunyiba, Minoque látványban erősebbet tolt, ráadásul énekelni is jobban tud.

kicsi

visszatérve a szexre és a tárgyakra, lehet, sőt, egész biztos, hogy öregszem, de hiába adta Kylie aránylag stílusosan a vágy titokzatos tárgyát, a koncert 85 százalékában tolt, sőt túltolt szexuális utalások nálam elérték azt a mennyiséget, amit már visszataszítónak találtam. mindenesetre a koncert után senkinek nem lehet kérdése arról, hogy lányaink miért öltöznek kurvának, ha szórakozni indulnak, és arról, hogy a kihívónak gondolt vonaglás miért váltotta fel a táncot.

azoknak, akik a külsőségekre kíváncsiak elmondhatom, hogy Kylie még mindig jól néz ki, nagyon jól, tényleg. mondjuk arca már kevéssé mozog, de ez, megfelelő távolságból, egyáltalán nem zavaró. a hangja is rendben van, azt pedig csak a rajongók árulhatnák el nekem, hogy régen is ennyire nazális volt-e?
a táncosai, vokalistái pedig rendben, nagyon rendben voltak. profi csapat, na. aztán a végére, mire pacsizott, szelfizett, meg énekelt a közönséggel, kiderült az is, hogy mégis ismerek én Kylie Minoque számot, méghozzá megboldogult ifjúságom idejéből, jaja, arra gondolok, a bizonyos The Loco-Motion-ra. igen, vessetek motkányok közé, de tényleg nem tudtam, hogy ezt ő énekli, viszont, most megtanultam.

összességében jó koncert előadás volt, az elvártnak megfelelő, azaz profi kivitelezésben, az Arénát erős félházra megtöltő közönség előtt. a nők sikítottak, az izompólós férfiak sírtak és egymást vigasztalták, boldogság volt és szivárvány, mindenki megkapta amit akart. azt pedig mindenki tudja be az igazságtalan sorsnak, hogy a művésznő személyes csókjaiból ezen az állomáson is csak pár, kiemelt állóhelyet vásárló szerencsésnek jutott.

kiss me once turné, az egyes színek a különféle csókok, setlist erre.

fotózni csak távolról tudtunk, ha érdekel, erre megnézheted mi sikerült.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Kafkaz Maraton – Kardos-Horváth János életre-halálra Nekem jutott a hívó meg a tiszteltetés a fesztboggerek közül, hogy egész napos munka után, este kilenctől orrvérzésig köbö 100 darab KHJ-t meghallgassak a Kaukázustól a Kafkazon át a K2-ig. Pontos a kezdés, én viszont picit késtem. Anyukám Tátrai Tib...
Áj láv Orfű! – avagy szürreális élmények az idei Fishingen... Most igazából az lenne a legbölcsebb, ha leírnám milyen szarul éreztem magam az idei Fishing On Orfű fesztiválon, hogy mennyi rosszfej emberrel találkoztam, és nem értem az  egyre erősebb hype-ot, ami évről évre kezd kialakulni a rendezvény körül (lá...
Capleton elhozza Jamaicát a Zöld Pardonba Óriási örömhír a reggae és a dancehall szerelmeseinek, hogy a műfaj igazi nagyágyúja, Capleton visszatér hazánkba, hogy egy újabb szédületes bulival örvendeztesse meg magyar rajongóit. A Bob Marley örökösének is nevezett előadó augusztus 21-én, szerd...