Azt hiszem, a szombati PaFés esténkre, mely már a harmadik volt az idei fesztiválon (az első kettőről itt olvashattok) a legjobb szó talán a felemás. Voltak kellemes csalódások és igencsak ciki koncertek is, nézzük is őket szépen, sorban.
Érkezésünket a fesztivál területére délután fél hatra terveztük, ugyanis ekkor kezdett Odett, akivel kapcsolatban nagyon fontos feladata volt fesztiválkommandónk férfitagjainak: meg kellett állapítanunk szakértői szemeinkkel, hogy igazak-e azok a hírek, mi szerint Odettnek fogynia kell. Nos, erre a választ egyből az első szám elején megkaptuk, mégpedig megnyugtathatjuk a férfitársadalmat, Odett jól néz ki, nem kell fogynia. Ettől eggyel nagyobb rejtély volt a második sorban őrjöngő punk fiúk esete, akik minden(!) szöveget kívülről fújtak, ami elhangzott a koncerten. Amúgy a koncert nem volt rossz, ha nem a délutáni napfénynél kellett volna fellépniük Odettéknek, hanem mondjuk éjfél körül, teljesen biztos vagyok benne, hogy hatalmas őrület lett volna, és nem csak negyvenen lézengenek a sátorban.
Odett után a nagyszínpad felé vettük az irányt: Intim Torna Illegál a program. Belehallgattunk, kellemes kis fenékrázás ment itt is, egy szavunk sem lehetett a hangulatra, maximum a fellépők rettentően röhejes egyen-ingjeit emelhetjük ki. Utánuk jött a Punnany Massif, akiket én személy szerint nem annyira bírok, de ezzel a tegnapi bulival minden rendben volt. Pörgős volt, nem dumáltak, hanem zenéltek a srácok, ha ez mindig így lenne, én is több Punnany koncertre járnék.
Az utánuk következő Vad Fruttikra már nem maradtunk, inkább Ganxsta Zoliékat választottuk az Unicum sátorban. Be kell vallanom, valószínűleg rosszul döntöttünk. Zoliék koncertje minden alkalommal pontosan ugyanolyan (pár éve legalábbis egészen biztosan), mindenféle újdonságot nélkülöz a show. Most is csak a jól megszokott faszozás és gyíkom-ozás ment, de ezek szerint ez még mindig működik: a sátor csurig megtelt. Ami mellett viszont nem tudunk elmenni szó nélkül, hogy a fesztiválon egyedülállóan Zoliékat nem fotózhattuk a színpad elől. Arra a kérdésre, hogy miért, nem érkezett válasz, viszont a koncert után sikerült elkapnunk Zolit gyaníthatóan a felesége társaságában (hiszen ki másnak engedné meg Zoli, hogy befonja a szakállát…), és az alábbi képet készítettük, ilyen egy boldog család.
Zoli után a nagyszínpad elé vetett minket a szerencsénk, kezdett a napi külföldi fellépő, a Foreign Beggars, akiket mi következetesen Medvéknek hívtunk, ne kérdezzétek, miért. A koncertről röviden: szerintünk baromira unalmas volt. Mármint unalmas, ha nem vagy teljesen széttépve, mint a tömeg 70%-a. Így nem is bírtuk sokáig a tömeg elején, otthagytuk a medvéket (akiknek a felkonferáló szövegei sem tükröztek túl sok kreativitást, csakúgy, mint a monoton zenéjük), és inkább belehallgattunk Maszkurába és a Kovbojokba. Rettentően mulatságos szerintem, ahogyan pár youtube videó után híressé vált srácok majdnem megtöltik a második legnagyobb teret a fesztiválon. Amúgy egyik buli sem volt rossz, aki vevő az erre vagy arra fajta zenére, tuti jól érezte magát.
A Brains kezdésére értünk vissza a nagyszínpad elé, és mint már a PeCsában, illetve nemrég a Parkban is bebizonyították, hogy állati bulit tudnak csapni bármikor. Ez tegnap este sem volt másképp, a koncert különlegessége volt a ráadásban a már-már megszokott Tankcsapda feldolgozás, azonban ez alkalommal csatlakozott az előadáshoz MC Orifice Vulgatron (az egyik medve). Különleges előadás volt, az már tuti.
A koncert végével beköszöntött a vasárnap hajnal is, így mi még ráztuk egy kicsit a seggünket az egyik retro partyban, majd inkább hazafelé vettük az irányt, hogy rápihenhessünk a vasárnapi, utolsó napra az idei PaFén.
További képeink a Facebookon, errefelé!