Amiért irigyeljük a közgázosokat – beszámoló a Közgáz Gólyabálról

Jelentkezzen, aki volt már öltönyben és/vagy koktélruhában és magassarkúban Supernem vagy Punnany Massif koncerten! Bármennyire is furán hangzik, szombaton jó pár száz Corvinusossal együtt mi is magunkra rántottuk a báli ruhánkat és bevetettük magunkat a Közgáz Gólyabálba. Jelentjük, az előzetes félelmeinkkel ellentétben remekül lehet szórakozni előkelően kiöltözve!

Persze azért vigyázni kell ezzel a kiöltözősdivel, főleg a lányoknak, hiszen már a korai érkezésünkkor volt olyan hölgy, akinek nem kis kihívást jelentett a lépcső 10 centis sarokkal. Szerencsére ilyenkor mindig ott termett pár segítőkész úriember, és a lányoknak nem esett nagyobb bajuk.

A helyszín a nem feltétlenül lépcsőiről híres Budapesti Corvinus Egyetem Fővám téri épülete volt, ahol összesen négy szinten folyt a mulatozás. Az eldugottabb folyosókat az instruktorok díszítették fel különböző témák szerint hatalmas plakátokkal, helyenként igen kreatívan. Minden adott volt tehát egy hatalmas bulira, nézzük is a koncerteket.

A Nagyszínpadon a Mary Popkids kezdett fél kilenc körül. Őket hátulról, egy sör társaságában hallgattuk és be kell, hogy valljuk: egyáltalán nem voltak rosszak, sőt. Egy hatalmas baj volt ezzel a Nagyszínpaddal egész este (amiről persze senki sem tehetett): rendkívül visszhangzott a helység. Persze tudjuk, ezt a helyszínt nem koncertekre találták ki (talán jobb is így), minden esetre sajnos így nem szóltak túl jól az itt fellépők. A visszhang elleni szérum viszont a terem végében rejtőzött, ÖCSI-s (Öntevékeny Csoportok Irodája) pólóba bújt srácok szolgálták fel 4 cl-es kiadásban látogatóbarát árakon.

A Mary Popkids közben feltévedtünk az emeletre a Diákhitel Stage-re, ahol DJ Music keverte a zenét. Nem sokan buliztak még ekkor, de minket pár jól irányzott Lou Bega-val és Coco Jambo-val máris megvettek.

Fél tízkor kezdett a Supernem a Pesti Est Stage-en, így mi is arra vettük az irányt. A helyszín kisebb volt, mint a nagyszínpad, de nem is visszhangzott, sőt, kifejezetten jól szólt a cucc. Papp Szabin látszott, hogy a kezdés előtt már alapozhatott egy keveset, de ez senkit sem zavart, szokás szerint odatette magát a négy egyáltalán nem elegáns úriember a színpadon. A fiatalok egyik himnuszával ért véget (Generáció) a fellépés, így az osztatlan siker nem volt kérdés.

Innen a Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol még a Punnany Massif nyomta épp. Mi korábbi rossz tapasztalataink miatt nem nagyon kedveltük őket, de gondoltuk, meglessük, hátha változott valamit a csapat. Szombat este nyoma sem volt annak a nagyképűségnek és flegmaságnak, amit a nyári bulikon tőlük tapasztaltunk, nagyon jó volt az egész koncert. Ezután biztos, hogy csütörtökön az A38-ra is elmegyünk a Punnanyért, és reméljük, ott is legalább ilyen jól szórakozunk majd.

Egy kis csúszással ezután következett a Brains. Bár nem játszottak sokat, de azalatt eljátszották az összes slágert, ami csak van nekik, egy igazán lendületes koncertet kaptunk. Vendégfellépők is voltak, szokásosan Krsa és MC Zeek jött a színpadra (akit most felismertünk) egy-egy szám erejéig. Rövid, de őrületes koncert volt.

További időnk egy részét a Heaven Street Seven társaságában töltöttük, akiket mérsékelt érdeklődés fogadott, mi is inkább Julia Carpentert választottuk némi szeletelés céljából. Talán itt volt a legnagyobb tömeg az este folyamán, remek mixeket rakott fel az igencsak dekoratív hölgy.

Az este további része a Tesco Disco társaságában telt a Pesti Est színpadon. A hangulat remek volt, a számok is pörögtek egymás után rendesen. Ilyenkor, fél kettő tájban talán csak a Soerii és Poolek DJ set tudta ezt felülmúlni. Ott volt a két elengedhetetlen kellék (Soerii és Poolek) és a Csirke, viszont aki ezen az estén kurvát és törpét akart látni, annak csalódnia kellett, maximum egy felfújható bunkóval vigasztalódhatott hazafelé az éjszakai buszon.

A fáradtság és az elfogyasztott alkohol végül itt ért minket utol, szóval nekünk itt végződött az este. A Közgáz Gólyabál egy remek rendezvény, ami miatt igazán irigyelhetjük a Corvinusosokat: profi szervezés, minőségi fellépők és remek buli kerekedik itt minden évben. Persze Közgázosként lehet igazán nagy egy ilyen rendezvény, amikor ott ihatod a sörödet, ahol pár napja még a ZHra készülődtél, illetve egész évben nézheted azt a látványt, amit most szombat este is tapasztaltunk (nem feltétlenül az épületre gondolunk, bár az is gyönyörű)!

One thought on “Amiért irigyeljük a közgázosokat – beszámoló a Közgáz Gólyabálról

Comments are closed.