Idén újdonságként pontozásos értékelést is olvashattok azokról a fesztiválokról, amiken a Fesztblog csapata részt vesz. Kicsit megkésve bár, de a hajtás után az én meglátásaimat olvashatjátok az idei Paféról. Volt itt sok jó dolog, ami tetszett, illetve volt fesztiválkártya, Pussy energiaital, és Flo Rida is. Akkor vágjunk is bele.
Az elején szögezzük le, hogy (sajnos) csak az első két napon, csütörtök-pénteken tudtam részt venni az idei Pannónia Fesztiválon, így ez alapján fogom értékelni az idei nyárindító koncertsorozatot. A kategorizálható meglátásokat lentebb olvashatjátok a pontszámokkal együtt, azonban jöjjön egy-két meglátás, ami sehova sem illett be.
PUSSY ENERGIAITAL. Tényleg senkinek nem esett le a kreatív elmék közül, hogy mit is jelent ez a szó?! Vagy épphogy leesett, és ezzel akarták eladni a terméküket? Valljuk be, egy ilyen nevű italt nem nagyon lehet komolyan venni, inkább csak nevetni rajta. Arról meg ne is beszéljünk, mennyire röhejes látvány, amikor a fesztivál területére hatalmas PUSSY feliratok kerülnek ki, illetve olyan molinók, amiken ez, és ehhez hasonlók olvashatók: „Drink more Pussy to get more Pussy!”. Légyszi, ne már. Amúgy szerintem az íze is borzalmas.
DODGEM. Igen, volt a fesztivál területén dodgem. Amikor először észrevettem, jó pár percig abba sem tudtam hagyni a nevetést, hiszen találkoztam már bungee jumpinggal és hasonló mókákkal fesztiválokon, na de dodgemmel? Mi ez kérem, a falusi vurstli? Egy kör amúgy két Pussyba került (itt az energiaitalra kell gondolni), de a hely kihasználtsága nem dönthetett csúcsokat, mert bármikor jártam arrafelé, mindig csak páran lézengtek ott. Azért bevallom, az első ledöbbenés után engem is elfogott a kedv, hogy menjünk rajta egy kört, hiszen pár sör után még ez az egyszerű szórakozás is sokkal mulatságosabb lehet…
FESZTIVÁLPOHÁR. Nagyon tetszett az idei pohár, remekül nézett ki, és nagyon hasznos is volt. Egy dolog hiányzott róla: egy olyan tartó, mint amivel a Borsodi Zenei Fesztiválokon tavaly nyakba lehetett tenni ezeket a re-poharakat. Ezen kívül szerintem tökéletesen bevált ez az újítás, mindenkinek tetszett. Az pedig külön jópofa volt, hogy most először egy kézzel akár öt sört is tarthattam minden különösebb probléma nélkül!
FESZTIVÁLÚJSÁG. Ez úgy volt elcseszve, ahogy volt. Konkrétan egy-két dolog volt, ami a valóságban is ott helyezkedett el, ahol azt a térkép jelölte. Így rettentő nehéz volt a tájékozódás, főleg, hogy legtöbbször a dolgozók sem sejtették, hogy mi merre van pontosan. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a programban nem szerepelt több fellépő sem, akiket a színpadon láttam, illetve a kezdési időpontok többször sem stimmeltek.
FESZTIVÁLKÁRTYA. Értem én ennek a fesztiválkártyának a célját, és hogy miért találták ki. Jól működik a Szigeten, sőt tavaly én is használtam a Hegyalján, minden gördülékenyen ment. De a Pafén nem. Legalább egy órát kellett (volna) sorba állni az esőben csak azért, hogy hozzájuthassunk a kártyához, ami nélkül a fesztiválon belül lehetetlenség bármihez is hozzájutni. A kártyát ráadásul csak készpénzzel lehetett feltölteni, bankkártyáról nem, így aki ezzel akarta, az rendesen megszívta. Arról pedig, hogy a fesztivál területén első nap összesen csak kettő darab feltöltőpont üzemelt, azok is teljes sötétségben, inkább ne is beszéljünk. Ez most nem jött be, reméljük, jövőre jobb lesz.
Lehet, hogy több negatívum is ért a Pafe alatt, azonban valahol ezek mégiscsak hozzátartoznak ennek a fesztiválnak az igazi feelingjéhez. A kicsit esetlen szervezés, a sok sorban állás és az egyéb bosszúságok is mind könnyen félvállról vehetőek, főleg pár sör után. Gyanítom, fura is lenne egy olyan Pafe, ahol minden stimmel, ezért nem is baj, hogy nem sikerül mindig minden tökéletesre. Abban persze biztos vagyok, hogy jövőre sokat javul a helyzet minden tekintetben, mint ahogy abban is, hogy jövőre ismét ott leszek Szántódon. Alább pedig következzenek az idei pontszámok:
_________________________________
Idén megpróbáljuk több szempont szerint értékelni a fesztiválokat, hogy aztán a szezon végén összefoglaló kimutatást készíthessünk. Az osztályzás úgy történik, mint a suliban, 1-től 5-ig.
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 3
Bevallom, nekem jobban tetszett a régi helyszín. Egyrészt, jobban megközelíthető volt (oké, a főút mellett kellet gyalogolni, de ott legalább volt valami fény, és nem a vaksötétben kellett bukdácsolni és kerülgetni a tócsákat éjjel), másrészt nem egy domboldalban volt a fesztivál. Mert azért az esős időben bebizonyosodott, hogy a dombon felfelé baktatni nem egyszerű dolog, főleg nem egy-két sör után. A környék amúgy szép, közelebb van Spar, mint Várpalotán volt a Tesco, ami mindenképpen előny azoknak, akik nem kocsival jönnek fesztiválozni. A színpadok elhelyezésével nem voltam még teljesen kibékülve, mert a Metálsátrat sikerült olyan messze helyezni a többitől, hogy komolyan el kellett gondolkodni, megéri-e elbaktani odáig csak azért, hogy tíz percet meghallgassunk a Rózsaszín Pitbullból. Valahogy teljesen kiesett nekem ez a sátor a fesztivál vérkeringéséből, kár érte…
Kaja, pia – 4
Bár a fesztivál területén idén nem ettem, a felhozatallal teljesen meg voltam elégedve. A szokásos gyros-hotdog-sült krumpli-kolbász-hurka kínálaton kívül volt még halas lakókocsi, ahol sült hekket lehetett enni, nem is vészes áron. Persze bátor ember, aki a legegyszerűbb kajákon kívül bármit kipróbál egy fesztiválon (pár éve a Szigeten az indiaival szívtam meg eléggé), de az mindenképpen örvendetes, hogy volt választási lehetőség bőven. A legfurcsább kajásbódé mégis az volt, ahol csak szendvicset, szörpöt, és limonádét árultak. Állítólag az első nap után nem nyitott ki többet.
Az italokkal nekem nem volt problémám, volt sör kellő mennyiségben, még sorba se kellett érte állni sokszor. Viszont ismét nem lettem volna a borfogyasztók helyében, mert nem sok helyen lehetett kapni minőségi terméket, és sokszor bizony hosszú sorokat kellett kiállniuk a fesztiválozóknak, míg hozzájuthattak a megérdemelt fröccshöz.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 5
Azt hiszem, még mindig a Pafe a leginkább pénztárcabarát fesztivál az országban. Mind a belépők ára ( 6900.- a négynapos bérlet), mind a benti árak ( 370.- egy sör) eléggé kedvezőek voltak. Természetesen ez az olcsóság meglátszott a közönség összetételén is, de a Pafét ezért szeretjük!
Környék népe (barátságosság) – 4
A környékbelieknek valamennyi tapasztalatuk már lehetett előre milyen az, amikor itt fesztivál van, hiszen nem messze, Zamárdiban rendezik meg évek óta a Balaton Soundot. Persze ettől még láttam néhány megdöbbent helyit, amikor meglátták, hogy a részeg punkokból álló csapat épp az ő háza előtti árokban ül, de ez hozzátartozik a Pafe feelinghez, reméljük a helyiek is megbarátkoznak vele. Annál is inkább, mivel a tervek szerint még négy évig itt lesz a fesztivál helyszíne minden nyár elején!
Biztonság (személyzet, előírások) – 3
Bár idén nem sátoroztam, az előző évekből kiindulva a fesztivál területére nem a legjobb ötlet értékeket vinni. Hallhattunk már olyanokat, hogy telefonok, pénztárcák, ruhák tűntek el éjszaka a sátrakból. Idén a fesztiválon belül kevesebb biztonsági őrrel találkoztam, de a rendőrség végig jelen volt mindkét bejáratnál és az oda vezető utakon, talán ennek azért volt hatása. Azért biztonság szempontjából még mindig nem a Pafe tűnik a legjobb választásnak, bár a két-három évvel ezelőtti helyzethez képest sok minden változott. Az mondjuk sokat javított volna a helyzeten, ha valóban létezett volna a térképen jelölt biciklitároló és értékmegőrző…
(Azt pedig még most sem értem, hogy a fesztivál felé gyalogló punkokat miért kellett külön igazoltatniuk a rendőröknek.)
Hangulat – 5
A Hegyalja Fesztivál után számomra ez a leghangulatosabb rendezvény, amin valaha jártam. Igaz, hogy új volt a helyszín, volt Flo Rida, de a feeling ugyanaz volt. Abszolút ötös!
Zenei felhozatal – 4
Tökéletes fesztivál ebből a szempontból nincs, a Pafe kihozta a lehető legtöbbet az adott helyzetből. A magyar zenekarok legtöbbje ott volt, és idén is futotta külföldi sztárra, mint tavaly a Twisted Sisterre. Valószínűleg mindenki tudna olyan együtteseket mondani, akik még elfértek volna a felhozatalban, de nem volt rossz ez így cseppet sem. Persze lehetett volna még Ákos koncert, de azt hiszem, sajnos meg kell elégednünk azzal, hogy idén nyáron csak háromszor lép fel kedvenc magyar sztárunk.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 3,5
A színpadok hangosítására idén egy árva szavam nem lehetett. Egyszerűen mindenhol tökéletesen szólt az összes koncert! Lehet, hogy ez a hangosító lányoknak (!!) köszönhető, ha igen, akkor minden koncertre csajokat kérünk a hangosítópult mögé!
Ennek ellenére mégis rossz osztályzatot kell adnom erre a kategóriára, több okból is. Egyrészt a már fentebb említett Metálszínpad elhelyezése miatt, amivel nem tudok kibékülni, másrészt pedig kicsit soknak éreztem a koncertsátrak számát. Sokszor nem voltak tele (sőt, még félig se) ezek a helyek, lehet, hogy ha kevesebb sátor lett volna, akkor jobban megtelnek egy-egy koncertre, és nem tíz ember tombolt volna este kilenckor a hip-hop színpad előtt. Sajnos így többször is hiányzott az igazi koncerthangulat a lézengő emberek között. A sátrakra pedig igazán tehettek volna jelzéseket, hogy melyik-melyik, mert sokszor a csaposok sem tudták, épp milyen sátorban szolgáltak ki minket…