Zavarba ejtő profizmus és az isteni szikra – Wattican Punk Ballet + Little Trouble Kids + dEUS koncertbeszámoló az A38 hajóról

Mit is írhat a sokat látott újságíró és zenebuzi, amikor egy koncert után olyan érzés fogja el, hogy legszívesebben megkeresné a szervezőket, és mint egy óvódás, a kabátujjukat rángatva ordítaná, hogy „még-még sok ilyet!!! „? Velem valami hasonló történt tegnap este fél 1 környékén, amikor az A38 hajó hídján baktattam életem egyik legjobb koncertélménye után.

Két meglepő dolog is megelőzte a tegnapi estét: 1. Hogy egyáltalán létrejött ez a koncert. 2. Hogy nem fogyott el az összes jegy már hónapokkal korábban. Ezen furcsaságokon túllendülve időben érkeztünk, hogy meglessük a két előzenekart is. No, azért nem mondom, hogy már az este elején letettem a hajam a leesett állam mellé…

Az első felevezető-produkció az örmény Wattican Punk Ballet volt. Róluk egyből a White Stripes jutott eszünkbe. Ennek oka, hogy ők is a dobos csaj + gitáros csávó formációt választották. Ezen kívül azonban sok közöset nem véltünk felfedezni, mert míg Jack White-ék kőkemény rock és blues zenét játszottak, addig a WPB valami teljesen beazonosíthatatlan dolgot. A fokhagymákkal díszített hajú hölgy éneklés helyett valami teljesen más módját választotta érzelmei kifejezésének, míg a (manapság oly népszerű) „V is for Vendetta”- maszkos gitáros fickó (?) igyekezett minél nagyobb fájdalmat okozni hangszerének. Pár dal után megállapítottuk, hogy mi azért ennyire nem vagyunk alternatívak, így elhagytuk a koncerttermet egy rövid időre.

A második (vagy éppen első) előzenekar a belga LittleTrouble Kids volt. Ha az előbb a White Stripes jutott eszembe, akkor ’asszem itt nem erős kijelentenem, hogy ők a belga Ting Tings. Szőke énekes csaj + energikus gitáros srác az ő képletük.  Fellépésükön már látszott, hogy itt tulajdonképpen koncertről van szó, és ez azért nagy könnyedség volt a WPB után. Így maradtunk több dalra is, sőt még el is képzeltem, ahogy megvadítják a korán kelőket a Sziget Fesztivál harmadik napján reggel délután kettőkor a fesztiválozókat.

Az est főzenekara, a megismételhetetlen, zseniális dEUS fél 11 felé lépett színpadra. Semmi késés, semmi sejtelmeskedés, felsétált öt 40-es faszi, és belekezdtek a The Final Blast-be.

Most egyszerű lenne annyit írnom, hogy „és akkor itt minden néző szépen elemelkedett a földtől, és csak az utolsó szám legvégén ereszkedett vissza a valóságba”. Egyébként nagyjából ez történt. Ahogy Tom Barman elkezdett énekelni, valami olyan szintű nyugalom (!!!) szállt a koncertteremre, a színpadra és mindenre, hogy azt most nehéz lenne leírni. Azt hiszem ez volt az első találkozásom a megtestesült, nagyjából 180 centiméter magas, kicsit borostás, zilált hajó, hús-vér PROFIZMUSSAL. Az ilyen előadókra szokták mondani, hogy van egy jelenlétük a színpadon. Hát Tom Barman-nak és zenekarának rohadtul van.

A koncert kicsit több mint másfél órája csak pillanatoknak tűnt, egymást váltották a gyorsabb és lassabb dalok, egy pillanatra sem engedve kicsúszni „kezei közül” a hangulatot és figyelmet. A hangosítás tökéletesen szólt, a zenészek olyan profin játszottak, hogy többször azon kaptam magam, hogy behunyt szemmel állok, és nem tudom eldönteni, hogy lemezt hallgatok vagy koncerten vagyok éppen. A közönségben körbetekintve többeket is láttam ugyanígy tenni, és ezek az átszellemült arcok az eddigieknél még jobban megnyugtattak. Mindenkiben benne volt az érzés, hogy JÓ helyen vagyunk JÓ időben.

A közönségről egyébként is csak elismeréssel szólhatunk. Voltunk szép számmal, természetesen nagy többségben a 30 év feletti korosztály. A férfiak nagy része szakállal rendelkezett, ezzel kapcsolatban több teória is eszünkbe jutott, mely szerint a dEUS igazából egy arcszőrzet-fetisiszta szekta. Aztán rájöttünk , hogy nem. A dEUS csak egy kurva jó profi zenekar, olyan dalokkal, melyeknek lelke van. Vagy nekünk van olyan lelkünk, amiben a dalokat Tom Barman énekli?

Setlist:

The Final Blast

The Architect

Constant Now

Oh Your God

Easy

Instant Street

Theme For Turnpike

Dark Sets In

Slow

Ghost

Keep You Close

Little Aritmethics

Bad Timing

Sister Dew

Sun Ra

Suds and Soda

Hotel Lounge

(A zenekar honlapján van egy ún. Scrapbook- alkalmazás, amelynek segítségével a rajongók a koncertekről azonnal megoszthatják élményeiket, érdemes nézegetni:http://www.deus.be/keepyouclose/ )

További fényképek Facebook-oldalunkon: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151344173360062.805522.143891800061&type=1

És akiknek óriási pacsi a tegnapi koncertért: http://soundkitchen.hu/