Nem is találhattunk volna megfelelőbb programot egy húzós hét levezetésére, mint az Illegál Fesztivált az Ocho Macho és a Kowalsky meg a Vega tolmácsolásában. Nem csupán azért volt különleges ez a „fesztivál” mert csak egy estén át tartott és csupán két zenekar lépett fel. Többek között azért is, mert a lelkes hívek most vehették a kezükbe Kowáék új albumát, amely Az Évtized Lemeze címet kapta. A tovább után kifejtem, miért volt számomra ez az egész buli SZIMPATIKUS.
A „fesztivál” helyszíne a Barba Negra Music Club volt. Ezzel a helyszínnel kapcsolatos kíváncsiságomat már a Kiscsillag lemezbemutató ajánlójában kifejtettem, hát tegnap eljött az ideje, hogy bemerészkedjünk a kalózbarlangba. Maga a koncertterem egy régi raktárépületben van, mindenhol kalózos és hajós motívumok, egyedül az akciós Captain Morgant hiányoltam a profilból. A személyzet kedves, az árak elviselhetőek (vagy mondjuk úgy, nem lógnak ki a budapesti koncerthelyszín átlagból) és –ami külön öröm- a hangosítás is jól szólt tegnap (bár kicsit több hangerőt kaphattak volna a zenekarok). Azonban még látszik, hogy viszonylag új helyről van szó, a ruhatár sebességi fokozata egy igen komoly sort eredményezett a koncert végén. Illetve a dohányzás is érdekes, én a magam részéről nem láttam dohányozni tilos táblákat, dohányzó emberekből annál többet, pedig hát a hajós stílushoz nagyon sok faépítmény társul, de ezt hagyjuk, nem értek ennyire a dologhoz. Lényeg a lényeg, hogy elsőre jó benyomást tett a Barba Negra Music Club. SZIMPATIKUS.
Az el(s)ő zenekar a szombathelyi Ocho Macho volt, akik tökéletes bemelegítést tartottak az összegyűlt tömegnek. Már a lemezeik hallgatása alatt is feltűnt, milyen jó hangja van az énekesnek, és hogy milyen jól működő dalokat írnak a srácok. Volt minden, ami szem szájnak ingere, Pancho és Jó nekem, no meg a kihagyhatatlan El mundo fantastico. Szóval egy igazán SZIMPATIKUS zenekart ismerhettünk meg az Ocho Machoban, nyáron szívesen elcsípném őket valami fesztiválon szalonspiccesen.
11 után lépett színpadra Kowalsky meg a Vega. (Az átszerelés alatt a DJ Ganxta Zolee és a Kartel számokat játszott, mi ezeken is nagyon jól szórakoztunk.) Ugyebár ez a koncert volt a hivatalos „lemezátadó buli”, a belépő mellé megkapta az ember a zenekar új dupla albumát, melynek első korongján 10 új dal található, a másodikon pedig egy best of válogatás. Számomra ez a legSZIMPATIKUSabb lemezterjesztési mód (mint például a tavalyi Én meg az Ének koncerten a Gödörben), így az ember a lemez mellé egy élményt is kap, és sokkal többen jönnek el egy koncertre, ahol a jegyhez CD is jár, mint akik maguktól, lemezboltban vásárolnák meg. Hogy mi a különbség a lemezátadó és a lemezbemutató koncert között? Nos ez tegnap kiderült, ugyanis Kowáék inkább a best of dalokat játszották, csak néhány új szám hangzott el, azok közül a legnagyobb sikert az Ébresztő! aratta. A hangulatra abszolút nem lehetett panasz, szinte mindenki fejből énekelte a szövegeket.
Most pedig rendhagyó módon a beszámoló végén essen szó a koncert előzményeiről. Én az idei Hegyalja Fesztivál óta vagyok Kowalksy szimpatizáns, talán a legjobb bulit csinálták délután 4-kor a nagyszínpadon. Azóta terveztem, hogy megnézem őket egy rendes klubkoncerten is. Tegnap végre eljött ez a nap is, úgy mentem oda, hogy sem Kowalsky pontos vallási/filozófiai nem ismertem, sem pedig a zenekar és rajongóik között kapcsolatot, csak a dalokat. És ezzel azt hiszem meg is fogalmaztam azt, ami miatt tiszteletet érdemelnek a srácok. Tegnap együtt énekelt, táncolt, mosolygott az, aki csak koncertre jött, dalokat és hallgatni és az is, aki számára ez annál sokkal több, és teljesen átszellemült erre a másfél órára. Mindenkin a teremben látszott, hogy erre a kis időre kiszakadt a hétköznapok bújából és nehézségeiből és egyszerűen felszabadult minden teher alól.
Az, hogy nézeteinket zene útján terjesszük, lehet nagyon veszélyes is, de például míg a számomra értelmezhetetlen „nemzeti rock” és hasonló zenekarok csupán ezen témáikkal igyekeznek embereket megszólítani, addig a Kowalsky meg a Vega ezt végtelenül SZIMPATIKUSAN teszi, véletlenül sem átlépve azt a bizonyos határt.