A kevesebb több – Jurij a SZIN-en

A nyíregyházi Jurij hosszú évek óta építi lépésről lépésre renoméját, miközben szép lassan az ország egyik legszimpatikusabb “nem befutott” zenekarává vált. Idei szegedi koncertjük mintha azt bizonyította volna, hogy – Örkénnyel élve – legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. Csak idő és áldozatos munka kell hozzá.

Azt, hogy a Jurij igazából soha nem tört be a szigorúan vett mainstream világába, a legjobban talán az példázza, mennyire figyelmen kívül hagyja őket a szak- és egyéb sajtó: eddig nekünk sem jutott eszünkbe, hogy írni kéne róluk, ami, ha nem is megbocsáthatatlan, de mindenképp hanyag gesztus, hiszen a maguk különös módján már évek óta a magyar zenei paletta egyik üde színfoltjának számítanak.

Egy-egy fellépésük közben az embert óhatatlanul is hatalmába keríti az érzés, ami már a tavalyi, Szigetes Snow Patrol-koncerten is ott bújkált bennünk, miszerint az egész alternatív szcéna annyira belterjes, hogy igazából teljesen mindegy, mit nyújtasz, szinte esélyed sincs csatlakozni a fősodorhoz. A Jurijnak például több slágere van, mint számtalan, náluk sikeresebb pályatársuknak, de a totális érdektelenség mégis odapöttyinti a slágerek elé a csúnya “potenciális” szócskát, hiszen alkotás sem létezik befogadó nélkül. Persze ezen az sem feltétlenül segített, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is a Nagyszínpad délutáni műsorsávjának legelején kaptak helyet, és bár az akkori nihilnél ezúttal jobb volt a helyzet, még mindig bántóan kevesen hallották azokat a számokat, amiket egy normális világban már rég szarrá kellett volna játszania a rádióknak; ezt a kedves, agyas gitárpopot állítólag szeretjük errefelé, mégis csupán a bebetonozott nagyokat vagyunk hajlandóak elismerni, ami szépen példázza, mennyire esetleges a preferenciáink kialakulása.

A Kék a pólóm például – a direkt hülyére vett refrén ellenére – érthetetlen, miért nem lett réges-rég országos sláger, de a Díler infantilis anti-slágerének egysorosát (“ha a díler átbasz, kurva nagy a baj”) is szívesebben hallgatom, mint bármelyik Ákos-költeményt. A dallamok fülbemászóak, a tematika egszerű, de működik – nem arról beszélünk, hogy a Jurij bármiben is kiemelkedne a magyar mezőnyből, de semmivel nem is rosszabb, mint azok, akiket az mr2 naponta többször játszik. A saját erőből elhivatott rajongói bázist kialakító, a “csináld magad” filozófiáját megtestesítő zenekar ráadásul tényleg nagyon kedves srácokból áll, akik régóta tudják, milyen a magyar popszakma peremvidékéről évről évre egyre beljebb költözni. Már csak kiadó lakás kéne, mert hely az van bőven.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Élőben pontosabb – Odett és a Go Girlz! a SZIN-en Polgár Odettet ezernyi szál köti a nyolcvanas évek legendás hazai underground-szcénájához - édesapja, Polgár Tamás például a Sziámi kilencvenes évekbeli inkarnációjának gitárosa volt, a Megasztárt is megjárt énekesnő első lemezén többek közt Müller P...
Legalább holnap nem kell inni – a SZIN és a fesztiválszezon zá... Persze nem úsztuk meg az esőt most sem, a tavalyi apokaliptikus viszonyokhoz képest mégis előrelépésnek mondható, hogy ezúttal csak a cipőnk és a közérzetünk ment tropára. Ha hinnénk az ilyesmiben, most azt mondanánk, az időjárás is érezte, mennyire ...
És mégis… – Anna and the Barbies a SZIN-en Tegnap délután kötelező programként megnéztük az Anna and the Barbies koncertjét, egyrészt mert még soha nem láttuk őket élőben, másrészt mert szeretjük őket és biztosak vagyunk benne, hogy náluk érdekesebb itthoni produkció csak nagyon kevés van. Ké...