We Come One – Faithless a Szigeten

Legutóbb, mikor itt voltak, én már temettem a Faithless-t. Lakossági mulatság, tömegdiszkó a nagyréten, nem más. És majd sok év múlva a Táncdalfesztivál sátorban fognak fellépni nosztalgia zenekarként, mint Kordáék. Táncdal sátor azóta nincs, Faithless viszont nagyon is van. Olyan koncert sikerült adniuk csütörtökön, hogy ez minden fesztek legpozitívabb csalódása.

Mert mindenki azt mondja, hogy ja, kimegyünk Faithless-re mert tudod, lesz a God Is A DJ, meg az Insomnia, és akkor lehet bután karokat emelgetni. Megláttam a nevüket a plakáton, egyből “jajj ne már megint?”. Tökunalmas, csak a magyaroknak tömegvonzó érthetetlenül. De ez most nagyon nincs így. Eleve visszatértek a Glastonbury-re is, és az új albumuk is végre hoz új himnuszokat. Mert valljuk be, ilyenek hiányában az utóbbi években tényleg diszkóhaknivá váltak a fellépéseik. Pont ezért nem vártam mást ettől se, ahogy a Prodigy-től általában. Semmi extra, csak táncizunk egyet a réten.

Ahogy elkezdték, megindult az embertömeg a Nagyszínpadhoz, csak úgy áramlottak. A Sun To Me-re szépen beállt a forgalom, szaladtunk be mi is csapatni. Az első meglepetés az új énekes srác, Harry Collier személyében jött. Csodálatos hangja van, olyan részeket énekel, amiket korábban csajok vittek. Nem csak a hangja hibátlan, hanem ahogy betölti az egész teret, nem tudsz másra figyelni. És akkor feltűnik, hogy mennyire jól szól a Nagyszínpad, második ámulás. Hozzák a kötelezőket, és a God Is a DJ-re robban is a tér, ahogy persze az Insomniára is. Közben meg jönnek az új klasszikusok, mint a Tweak Your Nipple, vagy a Not Going Home. Kapsz hip hopot, rockos zúzást, cafe del mar spanyol gitárt. Az összes színpadnál vagy egyszerre, én meg csak arra tudok gondolni, hogy mennyire jó helyen vagyok épp. Tiszta libabőr a hátam. Nagyszerű a közönség is, ami még rátesz a hangulatra. A We Come One-nál minden kéz egyszerre a magasban, hatalmas együtt ugrálás, imádom. Így kell útjára engedni a kedves szigetelőket, tovább az éjszakába.

Borzasztóan meg vagyok lepve, a koncert után csak keresem a szavakat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a Faithless visszatért azokba a magasságokba, ahol 97-98 körül voltak. És ez bizony nagyon jó nekünk!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Minden úgy a jó, ahogy van – beszámoló az Illegál Fesztiválról... Nem is találhattunk volna megfelelőbb programot egy húzós hét levezetésére, mint az Illegál Fesztivált az Ocho Macho és a Kowalsky meg a Vega tolmácsolásában. Nem csupán azért volt különleges ez a „fesztivál” mert csak egy estén át tartott és csupán ...
Szigeti hétvége A hétvége péntek délutánnal indul, mikor is már 4 körül tömeg van a kapuk előtt, a bejutás hosszú percekig tart. Rövid, de viharos péntek, üres szombat, esős vasárnap - pár szóban ennyi volt a szigeti hétvégénk. Persze voltak koncertek is, kósza zené...
…és akkor ott ült mögöttem Elvis – koncertbeszámoló a Mü... Na persze, nem az az Elvis! Ő "csak" Elvis Costello volt, aki minden túlzás nélkül csodálatos több, mint két órát adott nekünk a MüPában. Beszámoló a 14. sor 3-4 székéről. Bevallom, először nekem is utána kellett néznem, pontosan ki is az az Elvis...