Balaton Soundra menni, úgy tűnik, divat. Ahogy divatdiktátorrá válni a divatfesztiválon, az is. Láttunk latexnadrágos lányokat, tricepszdús fiúkat, bikinit minden mennyiségben és minőségben. Az biztos, hogy többen hosszas szálkásítással és előbarnulással készültek a négy napos vízi magamutira, valamint utánfutónyi ruhával. És az is biztos, hogy mi nem.
Olyannyira nem, hogy az összesen két pár cipőből (miheztartás végett: mások 6 párral érkeznek..) egyet már első nap kivégeztem. Fél pántocskából álló szandálban ugrálni az arénában első sorban húdemenő, csak épp minusz egy cipő. Gyors elsősegélyként ugyan a hangosítóktól lejmolt szigszalaggal mentem, ami menthető, fél lábon billegve kegyetlenül körberagasztom az egészet, de az eredmény sem funkcióját, sem megjelenését tekintve nem túl kielégítő.
De ez már este vége, pedig az indulás sem volt rossz. Megérkezés öröme, halleluja, 40 fok, hívogató Balaton, de előbb technikai szünet: sátorhelyvadászat és rémálmom, a sátorverés. Két lány, két akkora pakk, aminek már saját tömegvonzása van, ikerbolygóként keressük az árnyékot, ami nincs. Vagyis van, de foglalt, gyorsabb versenyzők vagy negyven darab kuka által – de üres kukáknak szerintem jó a napon is, úgyhogy mi azokat áttelepítettük, magunkat meg szépen a fa alá. Kis küzdelem, diszkrét röhögés, a sátor áll, irány a Balaton! A víz meleg, langyos, idegsimító, egyből jobb utána a terepfelmérés.
Színpad, sátor annyi, mint árvaszúnyog a víz felett. Egymással vetekszik hangerő, kivetítő, kakofónia a köbön, mindenhol van valami, mindenhol árulnak valamit, ha enni-inni akarsz, azt aztán lehet. Csak épp aranyáron és a verbális segítségnyújtás sem árt a pultosoknak, ha arra vetemedsz netán, hogy fröccsöt kérnél. Az arányokat készségesen már inkább előre mondtam, de arra nem voltam felkészülve, hogy visszakérdeznek, hogy abba tényleg szóda kell-e (most komolyan, mi más??). Arra se, hogy a pohár csordultig töltése után bután nézéssel töltött hosszú másodpercek árán esik csak le valakinek, hogy 4 decis pohárba bizony nem fér fél liter folyadék. Fizika, kérem, kemény dolog, meg a matematika is. Ma már inkább nem kérek ilyen extrákat, azt hiszem, jó nekem a sör is, mulatni lehet arra is.
Mulatásilag az első nap nekem bemelegítősnek ígérkezett, és az is lett. Klaxons elmaradt, hirtelen, ismeretlen eredetű rosszullét miatt. Helyette akkor aréna sátor, San Francisco Beat, ami jó. Nekem ők újak, de tetszenek. Pet Shop Boys viszont eddig sem volt kedvencem, eztán sem lett, vizuálban erősek, ez tény, de szintipopból elég nekem 10 perc is, továbbálltam hamar. Jórészt másból sem állt az éjjel, mint vándorlásból, annyi minden mindenhol, hogy voltam én mindenen, egy kicsit, egy ideig, amíg hideg nem lett odakint (nem is kicsit), onnantól Aréna, mert ahol tömeg van, ott meleg is van. Meg hangulat is, Lottie-t sem ismertem eddig, de úgy csavarta az embereket, hogy annak bizony a már említett ugrálás és szandálamortizálás lett a vége. Kis szünetként a hajnal alja alatt még eleget teszünk kötelességeinknek az időközben bezárt sajtó konténer (azaz sajtos doboz) melletti kuka tetején (egyetlen vízszintes és wifi-vel rendelkező pont), majd irány Oakenfold. Ami nem rossz, de nem is jó. Hatásvadász próbál lenni, az is, élvezzük is, de azért katarzis az nincs. Nagyobb élmény a naplemente után megtekinteni a napfelkeltét is és elvonulni garantáltan árnyas sátrunkban, békésen aludni (jó dolog a füldugó) sokáig és úszással indítani a napot. Meg fogkrém helyett műfogsor-ragasztóval fogmosással, de ez egy másik történet… Ahogy a folytatás is, várjuk, mi lesz a mai napból, ami nekema bemelegítős kezdés seggberúgós folytatása lesz, Tricky és Chemical Brothers egymás után, hát, megyek is alapozni.