Lego-pop (The Ting Tings a Szigeten)

Az elmúlt évtized fiú-lány duói közül manapság a legtrendibbnek számító, villámkarriert befutott Ting Tings tegnap ékes bizonyságul szolgált a régi igazságra, miszerint a kevesebb néha több.

Akinek netán kétségei lettek volna affelől, hogy vajon a vitathatatlanul tehetséges, ám meglehetősen friss Ting Tings képes lesz-e “bejátszani” a nagyszínpadot, annak Katie White és Jules De Martino frappáns riposztot szolgáltatott tegnapi fellépésükkel. Elképzelhető, hogy a Ting Tings nem több múló hóbortnál, kérészéletű sláger-projektnél, ám ez mit sem számít, amíg ennyire profin összerakott és lendületes koncertet képesek összehozni. A jó csaj/jó pasi-kombó minimalista gyökér-popzenéje tökéletes fesztivál-alapanyag, főleg, ha a körülmények (például a nagyszínpad elmúlt évekhez képest kifejezetten jó hangosítása) is a kezükre játszanak. A tavaly megjelent We Started Nothing slágerparádéja (köztük a koncert csúcspontjának számító ”That’s Not My Name” punkos sodrású közönségkedvencével) alig-alig hagyott helyet a gyengébb daraboknak, csupán pár percre érezte úgy az ember, hogy itt bizony időhúzásról van szó.

A hajdan a TKO nevű csajbanda frontembereként induló Katie White tényleg jól néz ki, kellően trendi és ráadásul élőben is simán el tudja énekelni a gyermekdalok egyszerűségét idéző, fülbemászó dalokat; ha kell, gitárt ragad, ha kell, dobot püföl vagy samplerekkel szöszmötöl, az ő energiái tartják életben a produkciót, keresztül-kasul bemozogja a szípadot. A jóval idősebb De Martino a jobb zenész kettejük közül, szintizik, gitározik, dobol (utóbbi kettőt néha egyszerre), amikor vokálozik vagy néha-néha énekel, akkor is hibátlan az összkép. Egyedül valószínűleg senki nem figyelt volna fel rájuk, ketten viszont összehoztak valamit, ami, ha nem is feltétlenül eredeti vagy progresszív, de működik. Ezek a javarészt egy programozott loop-ra épülő dalok egyből betalálnak, nem akarnak sokat, de a céljukat maradéktalanul teljesítik. A Ting Tings valószínűleg soha nem fogja beírni magát a zenetörténet nagyjainak aranykönyvébe, sőt, lehet, hogy öt év múlva már a nevükre sem fogunk emlékezni, most viszont a csúcson vannak és a lehetőségeikhez mérten szinte tökéletes produkcióval rukkoltak elő.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Legalább nem röfög – Sziget 4-5 Böngészve a kínálatot, már jóval a sziget előtt láttam, hogy szombaton nem leszek koncertekkel elkényeztetve. Beszélgetve többekkel megtudhattam, hogy nem csak én éreztem magam zeneileg elhanyagolva. Vígasztalni ez nem vígasztalt, de meglepett, hogy ...
It’s only rock’n’roll (Primal Scream a Szigeten) A Primal Scream kapcsán gyakran szokás a legendás/kultikus/fontos/stb. kifejezéseket használni, ami nem meglepő, tekintve, hogy az elmúlt két évtized egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb bandájáról van szó. A hajdani Jesus And Mary Chain-dobos Bob...
Alternatívák a Szigeten: Calexico Sorozatunkban megpróbálunk az ínyencek kedvére tenni és olyan előadókat bemutatni, akik nem feltétlenül tűnnek egyértelmű választásnak, ettől függetlenül rendkívül fontosak és érdekesek. Az egyik legkülönlegesebb csemegét rögtön az első nap tartogatj...