Ska-P kétszer

Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a legvadabb módon indult be, amint nem sokkal hat óra után színpadra léptek a spanyol baloldal dalos lelkű zászlóvivői.

A vad bulit értsük szó szerint, a maga összes pozitív összetevőjével. A keverőpultól öt méterre már olyan daráló volt, mint máshol a színpad előtti részen, vagy még ott sem. A harmadik számra sikerült a hőmérsékletet jó pár fokkal feljebb tornázni (illetve táncolni), és az oxigén molekulák jelentős részét elhasználni, pedig a fieszta még csak ekkor kezdődött. Ami aztán töretlen volt végig, annak ellenére, hogy látható és hallható módon a közönség nagy része nem tette még magáévá az új albumot. Természetesen a Ska-P slágerek mellett megint combos szerepet kaptak a Pipi jelmezes megnyilvánulásai a hozzájuk tartozó agitprop kisérőszövegekkel,  persze most is megkapta a magáét mindenki: a kapitalisták, a rendőrök, az egyházak, és persze az USA is, ez utóbbi többször. Ezeket a kiegészító elemeket lehet komolytalannak, meg demagógnak nevezni, de ez egy Ska-P bulihoz hozzátartozik, kb. úgy mint a Rammsteinhez a tűzijáték.

Megvolt az összes nagy sláger, a Cannabisra azok a junkiek is bevetették magukat a tömegbe akik egyébként nem nagyon szoktak efféle szocializációs tevékenységben részt venni, és a testméretük sem predesztinálja őket az effajta táncmulatságra. A koncert végére akusztikus támogatás keretében valódi mediterrán fieszta alakult ki, és ha nem lennének durván pejoratív képzettársításaim a vonatozással kapcsolatban, akkor én is beszálltam volna a hosszan kígyózó nemzetközi szerelvénybe. A hangulat mindenesetre a tetőfokára hágott, és a ráadás nóta a Vals del Obrero a szokásosnak mondható közönségénekeltető verzióban pedig csodás búcsú volt.

Miután kihevertük a fáradalmainkat, adta magát az ötlet, hogy rövid bóklászás és terepszemle után megnézzük a Ska-Pécs nevezetű Ska-P tribute formációt fél tíztől az Afro Színpadon. Nem kellett csalódnunk! A hangosítás a Sziget gyakorlatának megfelelően borzalmas volt ugyan, de valahogy túltettük magunkat azon, hogy még mindig nem sikerült megfelelő technikai stábot verbuválni a kis színpadokra. És ehhez nagyszerű segítséget kaptunk a zenekartól, akik remek hangulatot teremtettek és tökéletesen interpretálták a Nagyszínpados példaképeik nótáit, és még az a pár saját szám is, amit lenyomtak teljesen rendben volt. A közönség hasonló volt, mint a Nagyszínpad előtt, sőt akadt, akit ismerősként üdvözölhettünk. Viszont a térkihasználás szellősebb volt, aminek eredményeképp nem kellett annyit küzdeni a levegő után, de mozgástérrel arányosan nőtt a pogó durvasága.

Azzal pedig a kék foltjaim száma…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Negyedik napon odakint A brit invázió napján már délután 2kor kint evett a fene és egy fergeteges house-party közepén múlattam az időt széles mosollyal az arcomon a Mokka Cuka pultjánál. Többek közt az ilyen agyament party időzítések miatt is imádnivaló rendezvény a Sziget...
“Utáljuk a rasszistákat!” A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Elle...
Sünt osztogat a rendőrség a Szigeten Idén vajon hány szalonspicces baráti társaság üvöltötte bele önfeledten az éjszakába, hogy SÜN-SÜN-SÜN? A SÜN (így, csupa nagybetűvel) szlogen lett, bolond kis vicc a 2009-es év nagy-nagy, felnőttes komolyságában. Az ember persze mindig mások kárára ...