“Utáljuk a rasszistákat!”

A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Ellen rendezvény engem egyáltalán nem hatott meg (nem úgy, mint a törköly pálinka). De a rutinos fesztiválozó feltalálja magát, mulat, és szerencséjére a Sziget viszi magával, még úgy is, hogy igazán el sem kezdődött. 

Mert valóban, ezen a nulladik napon borzasztóan érződött, hogy ez még nem “AZ”. Hogy csak bemelegítünk, rákészülünk, kint vagyunk, mert hetijegyünk van. Mert azt a sátrat fel kell építeni, ha nem voltál annyira hardcore, hogy már álljon, azt a nyitófröccsöt meg kell inni. Már mint a napi nyitót. Hiszen az ottalvós lakos már előző este megtette. Azt meg nem tudom hányan vehettek erre a koncertre külön napijegyet (ketten?), de nem döntöttek rekordot, az biztos. Tiszta deja vu, csak eggyel rosszabb előadásban, mint tavaly. A Magyar Dal Napjánál még éreztem, hogy van valami koncepciója az egésznek, látszott valami szervezettség, de most csak mintha kitoltak volna mindenkit erőszakkal a színpadra. Pedig pont az ellen vagyunk nem?

Én bírom az összeborulós együtt zenéléseket, és a mindenféle stílusú fellépőket egymás után. Bírom Novák Pétert, mert olyan kis lelkes, és mindenbe beleéli magát. Bírom a Kiscsillagot, és még az LGT-t is. És tényleg jó az, hogy napsütésben megy a De Szeretnék. De “mayday, mayday”, mit csinál Geszti a színpadon, miért bohóckodnak, amikor nem vicces? Én szégyellem magam. És nem értem, miért kell Rúzsa Magdinak ennyire átélnie a semmit, miért kell Pressernek ennyire modorosra vennie a figurát. Anélkül is jó az, heló. Az LGT impró aláírom zseniális, csak nem itt, nem ennek a közönségnek. A Miénk Itt A Tér meghatós együtt éneklése szép, csak korán van még hozzá. Attól félek, hogy az idétlenkedésünk miatt, meglincselnek a trú LGT fanok mögöttünk. Pedig itt Deák Bill Gyula az igazi trú, ő, tényleg nyomja, ahogy kell. Feltűnik Horváth Charlie is, meg a Jég Dupla Whiskey-vel, ami annyira kínos, hogy már el se hiszem. Gyorsan el is szaladunk inkább hörpinteni, mert abban nincsen csalódás. Az meg tök mindegy, mi megy borozás közben aláfestésnek, mert úgyis csak egymásnak örülünk, és annak hogy újra egy hét együtt lét. Mert bármi megy is a Nagyszínpadon, belénk már régen odaköltözött a rock and roll.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Alternatívák a Szigeten: Amadou & Mariam  Sorozatunk harmadik részében sem vagyunk hajlandóak elszakadni a Világzenei Nagyszínpadtól, ahol ma este Amadou és Mariam személyében a világ egyik legszeretnivalóbb duója lép fel, őket pedig vétek lenne kihagyni, még akkor is, ha közben a Prodidzsá...
A ördög maga (Faith No More a Szigeten) Mike Patton, teljes valójában a sátán. Egy hiperőrült energia bomba, aki képes pezsgővel a kezében kisétálni a Nagyszínpadra. És még sok másra is. Én meg csak tátott szájjal bámultam az egészet, és olyanokat hajtogattam, hogy "ezt nem hiszem el, hát ...
Tankcsapda nap a Szigeten: nem csak Tankcsapdásoknak! Az, hogy a Sziget fesztivál mínusz egyedik napja a Tankcsapda húsz éves jubileuma körül forog, már elég régóta közismert. Na de mit is jelent ez? Egész este Lukácsék játszanak, aztán este 11-kor vége a koncertnek, és mehet mindenki haza? Hát nem! Szá...