Csapdás-e vagy?

Mindenkiben van egy kis “csapdás”, ez jól kiderült tegnap a Sziget mínusz egyedik napján. Hiszen az apukák, anyukák, kisfiúk, kislányok, kőrokkerek és raszták, menedzser fazonok, diszkókirályok, franciák, olaszok, de még a németek is, együtt villantották a rokkervillát a magasba, hogy “Jönnek a Tankok!“. És amikor a századik kis “lukácslaci” szaladt el mellettem, már tudtam, hogy én is csapdás vagyok. Kezemben a fröccs, szívemben a rock. Aznap este legalábbis mindenképp. És kicsit elkezdtem sajnálni, hogy nincs tankos pólóm, mert hirtelen az lett a divat. És még rózsaszínben is kapható.

Voltam én rocker kiskoromban, és emlékszem én, hogy a boroskólától hányós headbang-mulatságokon sokszor szólt a Be Vagyok Rúgva. És tényleg úgy volt. A Mennyország Touristot pedig unásig nyomatták az iskolabulikon, aztán minden kicsi hínárhajú elsőszámú himnusza lett. A Tankcsapdát nem lehetett megkerülni, és bár konkréten sosem rajongtam értük, azért csak megtanultam a dalokat. Nyilván, hiszen saját meglepetésemre tegnap zsigerből kezdtem énekelni szinte a teljes repertoárt. Hiába no, előbújt belőlem a csapdás. Pedig úgy mentem, ki, hogy na, majd nevetünk egyet az egészen, és viszlát.

Mert az utóbbi két Csapda amit a Szigeten láttam, az vicces volt és erejét vesztett. De hallottam már a legendákat, hogy idén nagyon jól tolják Lukácsék, ez pedig most beigazolódott. És bármilyen más koncerten röhögőgörcsöt kaptam volna a tűz, meg füst effektektől (mert azok voltak bőven, mondom mi ez, Rammstein?), de itt nem, ez most nagyon a helyén volt. 20 évesek lettünk, élvezd! Mert rockerek vagyunk, és mi is élvezzük. Azt igen, hogy az arcodba toljuk a gitárt, aztán jöjjön, ami a húrokon kifér. Így kell ezt, nincs semmi erőlködés, meg ventillátor, ami a Laci haját fújja, hogy metálabb legyen. Csak a rokkervilla van, de az rengeteg. És komolyan, ameddig a szem ellát, csapdások. Fűben fetrengve, pogózva, meditálva, rokizva, csápolva, mindenhogy. Ahogy jólesik. Nekem nagyon jólesett. Hallani ezeket a dalokat, üvölteni ezeket a dalokat, és mosolyogva ugrálni.

Nyilván slágerparádé volt, jubileumi koncerten úgy illik, nyilván új dal is volt, mert ha már nagy az esemény, azt is illik. Nem volt semmi meglepő, vagy hihetetlen. Jól rájöttem, hogy nem nagyon van több pár dallamnál, és a rímek is hasonlóak mindig, de szeretem én ezt. Csak benne van ez a felnőtté válásomban (ha egyáltalán megtörtént már), és ezzel voltak ott még ugyanígy páran rajtam kívül is. Nem csoda hát, hogy megkönnyeztem az Egyszerű Dalt, és azt ahogyan mindenki együtt énekelt. De gyorsan visszatért a rock and roll rugója, mert egy ilyen hosszú koncertbe ugyan kell pihenő, de a Tankcsapda nem hagyta abba a zúzást. Így kellett, egy szülinapos koncertet pontosan így kellet. Komolyan mondom, adjon az ég még ilyen koncerteket, mert jól éreztem magam! És azt bátran kijelenthetem, hogy most egyáltalán nem ciki csapdásnak lenni!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Elkél az öreg bluesos a háznál – FEZEN 2017 3. nap Büntet engem a Jóisten a tegnapi mértéktelenségemért: piros fokozatú hőségriadóval, kibírhatatlanul forró sátorral, fejfájással, kiszáradással, vesegörccsel. Utóbbi a fő oka annak, miért kényszerültem aznap már éjfélkor otthagyni a fesztivált. A másn...
Sziget-infó A 2009-es Sziget fesztivál nem csak zenei kínálatban hozza a szokásost, hanem egyéb programok tekintetében is. Számos újdonság is bekerült a Sziget idei kínálatába, de nem a műsor vagy a fellépők névsora az egyetlen, amit érdemes figyelni, mielőtt ki...
A fesztivál derekán: a harmadik nap a Szigeten A péntek, a péntek. A világon mindenhol a party, a szórakozás napja ez. A Hajógyári szigeten sincs ez másképp, csak annyi különbséggel, hogy a Szigeten a környező napokon is nagy a buli, legyen az csütörtök, vagy éppen szombat. Lássuk mi vár ránk a h...