A nagyszínpad backstage-éből hallgatva tegnap délután a zenét, nekem bizony gondot okozott eldönteni, ez most már a Kispál, vagy még a Kaukázus. Végül az óra és a program segítségével sikerült megválaszolni a kérdést, de ez nem változtat azon, hogy bizony, valljuk be, nem nehéz összekeverni őket. Már ha az ember nem érti pontosan a szövegeket. Kardos-Horváth Jánost már sokan és sokszor vádolták azzal, hogy nem elég, hogy (direkt?) Lovasis szövegeket ír (csak ideologikusabbakat), Lovasisan is énekel (direkt?). És persze ha odafigyelünk, a zenéből nagyon könnyű kihallani Kispál András gitárjának a hiányát, meg (mostanában mintha kevésbé) az elektronikát. Biztos van, akinek bejött a Kaukázus által képviselt ‘aktivista-alter’ zene, én viszont mindig is azt mondtam, ha egy zenész politizál, aktualitásokkal foglalkozik a zenéjében, az bizony nevetséges. És nem csak én vagyok így vele, nem csak én érzem ezt hiteltelennek és gyengének, hanem ahogy hallottuk, tulajdonképp az egész szakma is.
Ezen felül viszont olyat is hallottunk, hogy a Kaukázus, zenehallgató földi halandók számára igazából tisztázatlan okból, de befejezi működését ebben a formában (ami állítólag szintén köztudott a szakmában). Ha belegondolunk, félig-meddig logikusnak is tűnik ez: mikor egy aktivista, anti-konzumer csoport maga is fogyasztható, marketált termékké válik, nagyszínpadokon játszik (pont az előtt a zenekar előtt, akitől olyan nehéz megkülönböztetni), akkor valóban eljött az ideje a befejezésnek. Lehet vitatkozni, nem hatékonyabb-e nagyszínpadon aktivistáskodni, a nagyobb publicitást kihasználó interjúkban-dalokban népnevelni; de eleve azon is lehet vitatkozni, valóban zenében kell-e ezeket csinálni (meg azon is, mit ‘kell’ a zenében csinálni). Mindenesetre a Kaukázus feloszlása bizonyos szempontból érthető és logikus. Még talán hitelesebb is lehet tőle az egész
(UPDATE: később mások azt tudták meg, hogy a Kaukázus mégsem oszlik fel, csak kevesebbet koncertezik.)