Latin hiphop, ingyen tequila, napsütés. A legjobb hívószavak lehetnek ezek egy fesztiválon még azok számára is, akik nem annyira szeretik a hiphopot. A Delinquent Habits megmutatta ismét, hogy bárki
élvezni tudja a koncertjüket, mindegy, hogy milyen zenét hallgat.
Este hét óra, a kedélyeket a Bëlga együttes már megfelelő szintre hozta. Így
mindenki vagy várakozással tekint az amerikai Delinquent Habits koncertjére.
Természetesen a fesztiválozók körében az “ingyen tequila”szlogen sem egy rossz
reklám a koncertnek. Ezért vagy sem, a korai kezdés ellenére népes
nézőközönség sereglett össze már negyed nyolcra, amikor elkezdődött a
show.
Két szám után már meg is indul a tequilaosztás. Először csak
lassan, poharanként szállította ki Ivan Ives, a Delinquent Habits
frontembere a mexikói itókát, aztán amennyit csak bírt, végül az
asztalt használva tálcának indult a rajongók felé. Az italozáshoz
természetesen a színpadról szólt a megfelelő zenei alap. Az első kör
tequila után visszamentek mindketten újra a színpadra, s szólt a hip-hop.
Sajnos ez újra félbeszakadt, mert a közönségben megláttak egy
fiatalembert, aki egy tölcsér segítségével töltötte magába a sört, így
felvitették magukhoz, s a sört hogy-hogynem tequilára cserélték. Majd
megtapsolták, s maguk is csodálkoztak, hogy még egyben van az ifjú hős
ilyen mennyiségű tömény után.
A sok megszakítással, mulatozással
tarkított koncert összességében nagyon jó volt. Egyetlen sajnálatos
dolog, hogy a vokalista Michelle nem érkezett velük (és a dj sem a DH eredeti dj-je, O.G. volt), hiányát azonban a
koncert közben nem érezte senki. Végig az volt az érzésem, hogy a
koncertet talán ők élvezik a legjobban, s ennél többet nem is adhat egy
zenekar sem a közönségének. A jó kedv, a hangulat átadódott (a pár csepp
tequila kiséretében), s a közönség egy emberként tapsolta vissza
őket háromszor(!). Mindegyik alkalommal visszatértek, s a ’96-os
slágerektől kezdve a legutolsó album dalaiig mindenből adtak a
nyugat-magyarországi fesztivál lelkes közönségének.