Fehér zaj a popzenében: 30Y a VOLT-on

Második nagyszínpados koncertjét adta a VOLT-on tegnap este a pécsi 30Y, amitől jobb nem lett, de durvább igen. Én szeretem a nagyon hangos zenét és szeretem, ha az egyik gitár szinte csak zajt csinál. Azt nem szeretem, ha a hangos zene nem jó.

A 30Y-ról mindenki elmondta már a magáét, hogy valahol a Kispál és a Hiperkarma szellemi (és zenei) örököseiként a mindenkori tinilány- és egyetemistaközönséget fedi le egy kicsit húzósabb, karcosabb zenével, mint ezek. Valószínűleg azt is, hogy a Kispál, a Heaven Street Seven és még valami H betűs zenekarok legidegesítőbb énekléseit gyúrja össze egy nagy-nagy, nagyon idegesítő éneklésbe. Abból a szempontból, hogy a nagyszínpadon ők alapoztak az esti sztár, a Franz Ferdinandfellépése előtt, mindez persze abszolút nem számít. Ne menjen 30Y-ra, akinek ezek a szövegek fájdalmasan kimódoltak és modorosak (márpedig azok, néhány meglepően jó ötlettel időnként); ne menjen az, akit Lovasi, Szűcs Krisztián és Bérczesi Robi éneklése idegesít; ne menjen az, aki nem szereti a nagyon őszintének és szívből jövőnek koncepcionált nagyjából ugyanolyan számokat. De a közönség láthatóan nem ilyenekből épült tegnap este: a 9 órás kezdésre nagyon tisztességesen megtelt a nagyszínpad előtti terület.

Mindezeket elmondva persze egyértelmű, hogy nekem nem kellene 30Y-ra mennem; én viszont kíváncsi vagyok, na. A szövegek vagy az éneklés részleteiben mit sem változtatott a prekoncepcióimon a zenekar; megszólalásban viszont lehengerlően jó volt. Én szeretem a nagyon hangos zenét, szeretem a karcos, visszhangos, delay-es, wah-os gitárokat, csapkodva, csiszolva, disszonáns motívumokkal (na jó, amikor nagyon átlátszóan Kispál, akkor csak azért) – és a 30Y-t nekem csak ezek mentették meg. Az effekthalmokról néha a dEUS jutott eszembe, néha meg csak szimplán az olyan gitárosok, akik csak rakják-rakják egymás mellé a pedálokat. A basszus harap, Beck Zoli gitárját pedig sokszor amúgy sem hallani. De az a második, az szép. Csak néha sok. Egy csomószor megmutatták, mekkora dinamikai váltásokat tudnak csinálni, ha kiáll minden egy gitáron, a dobon és basszuson kívül (és még a közönséget is lehet olyankor énekeltetni, nem mintha magától nem énekelne); sokszor az erősítések épp azért nem mentek egy bizonyos szint felé, mert szinte minden erősítést ugyanolyan módon akartak továbbpörgetni, és nem mindig ment. Amikor igen, akkor nagyon. A 30Y lehet, hogy nem ír jó szövegeket, vagy jó számokat (ezen most nem kezdünk vitatkozni), de élőben, nagyszínpadon, ott nagyon megszólal. Ott hangos, ott erős, ott tudnak a lendülettel és a dinamikával játszani.

Azzal, hogy a popzene ilyen lányoknak-fiúknak szóló megríkató-érzelmes hajtásába (amit valamiért “alternatív rocknak” is szoktak mondani) beemelik a fehér zajt, igazából szerintem nagyon jó felé mennek. A közönségnek, akárcsak tegnap este, valójában mindegy. A koncerttapasztalat alapvetően a dalok és szövegek ismeretére épít (mint a szellemi elődöknél, a Kispálnál vagy a Hiperkarmánál), és a zenéből leginkább a nyomulás és a lassulások az, ami elkapja. Hogy a nyomulásban több Tankcsapda-szerű alap és refrén van-e, vagy szét vannak bonyolítva a dalok többnyire funkciótlan, disszonáns betétekkel, az csak azért nem mindegy, mert az egyik gyorsít és energiát tart fenn, a másik lassít és megállít. Nem mintha a közönségnek bármelyik gond lenne. A közönségnek még azok a túldramatizált, színpadias gesztusok (és egyáltalán nem ironikusan vagy parodisztikusan túldramatizált, mint a The Kolinnál vagy megint csak a Hiperkarmánál) sem jelentenek gondot, amivel a frontember (gitárral vagy gitár nélkül) előadja ezeket a dalokat-szövegeket. Felesleges egyes zenék sikerének “titkát” kutatni, vagy értetlenkedni, mit szeretnek benne mások: a 30Y-ban én tegnap a hangerejét szerettem, a dinamikáját, a hangzását. Mást nem, de nekem azt nem is kell, szeretik helyettem is elegen.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Piros sapkában a sárban: a Limp Bizkit a VOLT-on Élmények egy olyan koncertről, amiért hajlandó voltam leutazni Sopronba és vissza. Ez önmagában még nem nagy durranás. De ha belevesszük, hogy a Limp Bizkit az egyik legkedvesebb együttesem, és amúgy meg melóból VOLTam, majd VOLTról melóba vissza, ak...
És te készülsz már? Moby, Röyksopp, Nouvelle Vague, Guru's Jazzmatazz, Kyoto Jazz Massive, csak néhány név a már untig ismert nagyszerű listából, amire szinte kihirdetésüktől kezdve ácsingózunk. A balatoni nyár legnagyobb és legszínesebb fesztiváljának kezdetére pedig ...
Elindult a VOLT! Tegnap este - a VOLT Fesztivál nyitónapján - több mint 5000 fesztiválozó elfoglalta szállását Sopronban. A helyszínen végzett gyors terepszemle során kiderült, a szervezők a fesztivált megelőző esőzések ellenére kulturált körülményekkel várták az érk...