Monster Magnet – Súlyos koncert

Volt idő, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz még valaha lehetősége az embernek Monster Magnet koncertre mennie. Dave Wyndorf megjárta a poklot és az út hosszú visszafelé. Ennek egyik állomása volt november 19-én a bécsi Arena.

Elsőként a nottinghami Pilgrim Fathers (nevükkel ellentétben inkább fiúk, mint apák) lépett fel, akik pályájuk elején vannak még egyetlen lemezzel a hátuk mögött. Hogy lesznek-e olyan híresek, mint városuk legendás szülötte, Robin Hood, az eléggé kétséges, mivel eléggé nehezen emészhető zenét játszanak, ami különösen igaz akkor, ha az ember nem hallotta őket előtte lemezen. Pszichadelikus rock a la Hawkwind rengeteg váltással. A szintis a színpadon ült (talán otthonfelejtették az állványt), ami elég furán hatott, míg az énekes srác előtti kottaállvány hangeffektekkel volt telepapakolva. Hangosak voltak, s az éneket nem lehetett igazán hallani.

A Nebula alatt már egyre többen lettünk. Őket már láttam annak idején az El Cacoval szintén az Arena-ban, csak annak kistermében. Most is jók voltak. A mintegy 45 percbe belesűritették a bluesban gyökerező stoner zenéjük lényegét. Nekem mondjuk a Fu Manchu jobban bejön, de nem unatkoztam a koncertükön.

Mire a Monster Magnet színpadra lépett már zsúfolásig megtelt a terem. A háttérvásznon beindult a vetítés (tipikus Monster Magnet témákkal: képregényhősök, szörnyek, pucér nők), viszont egy pillanatra valószínüleg mindenki csak Dave Wyndorf-ra figyelt. Ha múlt héten azt írtam, hogy John Garcia felszedett egy pár kilót, akkor most sajnos azt kell, hogy írjam, hogy Dave csúnyán elhízott. Mindez valószínüleg a betegségre, illetve annak kezelésére vezethető vissza, de akkor is megdöbbentő volt. 2004-ben Graz-ban még bőrszerkóban volt, most valami bő, kapucnis cucc volt rajta, amit a koncert egész ideje alatt viselt a nagy hőség ellenére (talán hiúságból, talán, hogy jobban fogyjon). A mozdulatain és egy-két gesztusán is érződött a bizonytalanság, a közelmúlt démonainak nyoma.

A hangja viszont nem változott és az egész banda nagyon odatette magát. Az újrakezdés jegyében best of programot hoztak magukkal, az új lemezről (ami sokaknak nem tetszik annyira, de nekem bejön) egyetlen dalt sem játszottak! Volt viszont Crop Circle, Powertrip, Melt, Negasonic Teenage Warhead, Space Lord, Third Alternative, Radiation Day, Right Stuff, Tractor, Cage, Dopes To Infinity stb.

Most nem volt stagediving, a színpad előtti korlátnak köszönhetően, viszont bodysurfing igen, s az érthetetlen osztrák szokás, a teli, vagy félig telt söröspohár tömegbe dobása sem maradt el.

Dave számára valószínüleg egy kisebbfajta terápiával is felér az a fogadtatás, amiben része volt ezen (és valószínüleg a többi) estén is. A Monster Magnet ma is tömegeket vonz, s ez bizonyára erőt ad neki a továbbiakban.