Sziget gyerekszemmel

Gyerekekkel szigetelni külön élmény. Mondjuk úgy, hogy örömteli kihívás, mert egyrészt ugye örül az ember szíve ahogy a fellelkesült gyerekeit terelgeti, másrészt fokozott odafigyelést igényel a dolog.

Én vettem a bátorságot és a velem egy háztartásban élő két kiskorút kitereltem egy napra a Szigetre, tisztán pedagógiai és szocializációs céllal. A tapasztalatok vegyesek. A boszorkák (öt és három évesek) felhőtlenül szórakoztak és bár elfáradtak, fele annyira sem mint az apjuk.

A Civil Faluban kezdtünk. Kiraktuk az óriás puzzle-t az országgyűlés sátránál és begyűjtöttünk ezt-azt az ombudsmanok sátránál, majd szaladgáltak egy negyed órát az Európa-hídon amíg én kitöltöttem néhány tesztet. Aztán két kocsmalátogatás között letették a kéznyomukat az egyik jogvédő szervezet sátránál. De már itt jelentkezett az a negatívuma a Szigetnek ami gyerekekkel közlekedve halmozottan jelentkezik, mégpedig a rengeteg robbanómotoros közlekedési eszköz ami kézzelfogható veszélyforrásként árnyalta a helyváltoztatásunkat.

A következő állomás a Luminárium volt, ahová, meglepetésként a csajokra való tekintettel, soron kívűl jutottunk be. És amit hihetetlenül élveztek, annak ellenére, hogy nem lehetett hangoskodni, ugrálni, és szaladgálni is csak módjával. Innen a mobilszobrok megtekintése után a Vurstliba vezetett az utunk ahol légi akrobaták kápráztattak el minket majd némi egyébnemü bámészkodás után eltöltöttünk egy kis időt a gyermek animátorok sátrában memória és egyéb játékokkal.

Ezután a kihagyhatatlan, de a fesztivál idején kivűl is működő játszótér felkeresése következett, ahol egy újabb negatív élmény ért. Eddig ugyanis a játszóteret csak gyerekek látogathatták, és engem persze most sem zavartak volna a fáradt junkie-k, ha nem foglalták volna el egyik-másik játékot. Mindegy. Jutott nekünk is…

Aztán hogy a buli része is ki legyen pipálva elmentünk hármasban az Anti Flag koncertre ahol helyzetnek megfelelően jól kitomboltuk magunkat. Természetesen hátul, ahol senkinek sem veszélyeztettük a testi épségét… Pihenésképpen pdig begyűjtöttünk két fejkendőt a Népszabadség sátránál.

Ja, és még mielőtt valaki rákérdezne! Igen hatalmas pózőrként végig büszkén feszítettem a két tündérhercegnő között, és még fotózni is engedtük magunkat.