Sziget gyerekszemmel

Gyerekekkel szigetelni külön élmény. Mondjuk úgy, hogy örömteli kihívás, mert egyrészt ugye örül az ember szíve ahogy a fellelkesült gyerekeit terelgeti, másrészt fokozott odafigyelést igényel a dolog.

Én vettem a bátorságot és a velem egy háztartásban élő két kiskorút kitereltem egy napra a Szigetre, tisztán pedagógiai és szocializációs céllal. A tapasztalatok vegyesek. A boszorkák (öt és három évesek) felhőtlenül szórakoztak és bár elfáradtak, fele annyira sem mint az apjuk.

A Civil Faluban kezdtünk. Kiraktuk az óriás puzzle-t az országgyűlés sátránál és begyűjtöttünk ezt-azt az ombudsmanok sátránál, majd szaladgáltak egy negyed órát az Európa-hídon amíg én kitöltöttem néhány tesztet. Aztán két kocsmalátogatás között letették a kéznyomukat az egyik jogvédő szervezet sátránál. De már itt jelentkezett az a negatívuma a Szigetnek ami gyerekekkel közlekedve halmozottan jelentkezik, mégpedig a rengeteg robbanómotoros közlekedési eszköz ami kézzelfogható veszélyforrásként árnyalta a helyváltoztatásunkat.

A következő állomás a Luminárium volt, ahová, meglepetésként a csajokra való tekintettel, soron kívűl jutottunk be. És amit hihetetlenül élveztek, annak ellenére, hogy nem lehetett hangoskodni, ugrálni, és szaladgálni is csak módjával. Innen a mobilszobrok megtekintése után a Vurstliba vezetett az utunk ahol légi akrobaták kápráztattak el minket majd némi egyébnemü bámészkodás után eltöltöttünk egy kis időt a gyermek animátorok sátrában memória és egyéb játékokkal.

Ezután a kihagyhatatlan, de a fesztivál idején kivűl is működő játszótér felkeresése következett, ahol egy újabb negatív élmény ért. Eddig ugyanis a játszóteret csak gyerekek látogathatták, és engem persze most sem zavartak volna a fáradt junkie-k, ha nem foglalták volna el egyik-másik játékot. Mindegy. Jutott nekünk is…

Aztán hogy a buli része is ki legyen pipálva elmentünk hármasban az Anti Flag koncertre ahol helyzetnek megfelelően jól kitomboltuk magunkat. Természetesen hátul, ahol senkinek sem veszélyeztettük a testi épségét… Pihenésképpen pdig begyűjtöttünk két fejkendőt a Népszabadség sátránál.

Ja, és még mielőtt valaki rákérdezne! Igen hatalmas pózőrként végig büszkén feszítettem a két tündérhercegnő között, és még fotózni is engedtük magunkat.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Enyhe péntek Kicsit elcsúsztunk a tervezetthez képest, ráadásul megérkezett a várva-várt enyhülés is a nap közbeni fojtogató forróság után. Utóbbi következtében éjfél körül már fáztunk, amihez fáradtságunk is hozzáadódott, így végül rövid időn belül hazaindultunk...
Metál, korhatár nélkül "Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek", szól a nóta. Hát, lesznek. Vannak. Sokan. És ha valaki azt gondolta, hogy egy nulladik napon Iron Maidenen nem lesz más, csak a 20 éves bőrnadrágot szekrény mélyéről előtúró, abba kisebb pocakot beleszu...
Leningrád Előre bocsájtom, hogy az előző két Leningrád koncertet kihagytam, tehát teljesen szűzként kerültem be forgatagba, és ebből kifolyólag az újdonság ereje megsokszorozta az egyébként felülmúlhatatlannak tűnő élményt. Ami viszont még így is feltűnt, h...