van pardon

még ha zöld is. mert szerda este tizenévesek ide, tizenévesek oda, jó volt a zöld pardonban. talán nem voltak annyian, talán józanabb volt a tizenhárom körüli korosztály.  talán, csak a huszasok jöttek többen, amitől én, a nem harmincas is jobban éreztem magam.  talán csak a koncert volt megint varázslatos. sosem tűnt úgy, hogy a fiúk untakoznának a színpadon, de ezen az estén különösen vidámnak tűntek. megdobáltan is.

kezdésként rég nem hallott kedvencem éneklik, sajnos ismerős is feltűnik, figyelmem osztódik, de  csak azért, hogy aztán másfél órán keresztül csak a hangokra koncentrálhassak. líviusz elfelejt – naná! -, tibcsi fogaival tépi a gitárt, dodi napja is szép volt megint, ráadásul a végén újra cicáztunk.
szeretem, hogy variálják a fellépéseket, így azért kicsit izgalmasabbak a koncertek.
a dobálás viszont új motívum, nekem legalábbis. de hogy órát minek dob fel valaki? tibcsi, amennyiben hangszert ér valami, súlyos retorziókat helyezett kilátásba, amin ugyan röhögött az első pár sor, de aztán többé, kevésbé abbahagyták a vagdosást. vagy csak elfogyott a muníció, ki tudja?

ha nem gumicsizma lett volna rajtam akkor koncert után tán hosszabban maradunk, nem csak egy újabb pohár borra. mert nem tudom miért, de ezen a szerdán jó volt a zöldpardonban lenni. tán a zene, tán az aznap leesett nem kevés eső, tán csak a langymeleg levegő okán, de jó volt. esetleg mégis lehetnek még estek, hogy bekukkantok.

One thought on “van pardon

Comments are closed.