Karom erős, szívem bátor, én vagyok a helyi terminátor! Aki minden hősi ellenérzést meggátol, hisz a Sensation White Party óta bizonyítottan van az a transzcendens állapot, mikor már semmi sem számít, mikor a lehetetlen valóságnak látszik: a kedve zöldetlen kilátások
is a homályba vesznek, s nemcsak vannak, de lesznek is kísérletek
kísérteteim befogására, közmunkára erőszakolására, ott a színpad előtt,
pl. mikor szombat este Vadulnak a Fruttik!
Mert ők biza túlon is túl szimpatikus színpadi emberek – hangszerekkel, és arcukra kiül az öröm mindig, mikor zenélnek. Határozott élményeim vannak róluk, igen, tavaly, a Volt fesztivál negyedik napján a nyári napmelegben, mikor tikkadt szöcskenyájak háttérben legelésztek, akkor mutattak be minket egymásnak a koncertnéző népek, hogy nézzem má’ én is, mit nézni kell!
Mert kell ezt biza, ők annyira nagyon egyediek! Egyszerű várpalotai gyerekek. Sztárallűrök nélkül (hiszen nem is sztárok), egy jó humorú hiperaktív frontemberrel az élen, frappáns dalszövegei fülbe ülnek, stíluskorlátok közé meg egyszerűen be sem férnek, jó ha a Zöld Pardonba mi, s a szombat este nagyon bulizni ráérő 14-16 éves közönség meg nem!