igazat megvallva nem is volt rossz: kellemes vasárnap estének pont elment.
Mondjuk az is csak az Én „szerencsém” lehet, hogy a tegnapi program, nemhogy
nem fedte a vártakat, de más volt, mint ami hirdetve volt.
20 perccel 8 után érkeztem, és evvel a kis késéssel le is
maradtam az Ifj. Muzsikás Együttes koncertjéről (pont az utolsó 2 akkordra
értem oda). Az egész hely ki volt halva (kb. annyian voltak mint hétköznap kora
délután). Mivel nem tudtam mire vélni, megkérdeztem a hangosító pult mögött
álló pasast, hogy most akkor mi van meg mi lesz, és ő világosított fel az
alábbiakról:
„Mindenki lemondta kb. a Muzsikáson kívül (akik éppen akkor pakoltak le a
színpadról). Az Opálék valami vidéki fellépésre mentek, és nem jöttek vissza.
Úgyhogy most az van, hogy most lesz egy fuvolás egy másik arccal, aztán két
fószer gitárral, de utána… ja igen Tibeti Együttérzők nem mondták le.”
Itt elment azért a kedvem, az első ajánlóm teljesen értelmetlennek bizonyult,
mivel ami lett volna az elmaradt vagy lekéstem. De hát maradtam… és nem tettem
rosszul.
A fuvolás és a másik, akiknek nem tudta senki a nevét (Én
tényleg próbálkoztam körbekérdezni az ott dolgozókat, de senki se tudta)
egészen kellemes meditációs zenét játszottak fuvola, didgeridoo és dobot
használva (ezeket párosával kombinálták). Annyira kellemesen lágyan játszottak,
hogy sikerült bele is aludnom a zenébe (mondhatjuk azt is, hogy csak mélyen
meditáltam). Evvel a szempihentetéssel szerencsére nem voltam egyedül, de
amikor felriadva zavartan körbenéztem, valami olyan érzésem támadt mintha ez
cél is lett volna talán. Nem tudom, de mindenesetre pihentető volt.
A színpad átszerelésével (és egy kávéval később) két
szakállas hosszú őszes hajú pasas egy-egy gitárral jelentek meg. (Itt is utána
kutakodtam: ők már nem a Dharma Bums, de az egyik egykor az volt, úgyhogy
továbbvitte a nevet, és néha ilyen néven lépnek fel – mondta az egyik road-nal
látszó srác.)
Mindenesetre nem sajnáltam, hogy a pihengetésből ők sem zökkentettek ki.
Amolyan tábortüzes hangulatot keltettek a gitáros-éneklős fellépésükkel, bár
ekkor már szükségét éreztem egy kis csocsó party-nak. (persze vesztettünk, de
nem tudok játszani csak szeretek).
Ők is fél órát zenéltek csak, majd egy hosszasabb átpakolás
jött.
Az este utolsó fellépője (leszámítva a srácot aki addigra már órák óta egy szál
gitárral kint a gyepen szórakoztatta a népet) a Tibeti Együttérzők volt. Ők egy
alkalmilag összeállt zenekar, és közeliek Korai Ütősökhöz. A társaság alig fért
fel a színpadra olyan sokan voltak. Majd nagyon kellemes hangon megszólaltak a
mantrák. Kicsit mintha varázslat töltötte volna be a tó alatti termet. A víz
lágyan ringatózott felettünk és a fények is olyan meseszerűnek tűntek. Tulajdonképpen kellemes volt.