csendes ülős, mégsem kispál, no mi az?
na jó, ebből még bármi lehet, de vedd hozzá: a postot én írom, ráadásul elárulom,hogy többé-kevésbé ülős volt ugyan, de csendes egyáltalán nem, no? így már tudod? mondd! na ugye, tudtam, hogy tudod: quimby, most a gödörben két napban.
a jegyek jó előre elfogytak, a későn ébredők közül egy a nálunk gazda nélkül maradt jegynek örülhetett.
8 körül érkezünk, balaton már nyomja a kisebbik színpadon, nem is rosszul. összefüggően ennyit még nem hallottam belőlük, legközelebb még odafigyelés is jut majd nekik részemről.
nagyszínpad előtt a földön párnák, meg pár babzsák. hely már alig, de sikerül kis tisztást találnunk, egész közel a színpadhoz, letelepszünk, sőt még egy párnát is kerítek a fenekem alá.
aztán nekiindultunk a sárga köves úton, ózzal ugyan nem futottunk össze, de a kirándulás ellen senkinek nem volt kifogása.
már a katona beli koncertnél is említettem, hogy fura ülni, különösen quimbyn. na ez még furább volt, mert ebből a koncertből hiányoztak azok a színpadias apróságok, amik a katonában megvoltak. de az is lehet, hogy csak maga a katona hiányzott, a gödör nem igazán színházi környezet.
de ettől a koncert még cseppet sem lett rossz, csak más. voltak az ismert és szeretett zenék, hosszabb beszélgetések és volt líviusz önálló műsorral. stand upjai nem a kedvenceim, pedig bírom a szövegét, de ez a műsora, a dobos rehabilitálása, a tagok fricskázása zseniális! tényleg! sziszi amint csajozik és aggódik az összahajtogatott kardigánjáért, valamint juszt is zongorát játszik orgona helyett; tibcsi aki hiteles és várja az orgonát, aki nem néz, de mégis és közben hiteles miközben átjárja a zene amit közvetít; dódi aki nem lép be pontosan, de ki bánja, ez a jó, ez a szabadság, az improvizáció, aki nem lép be, majd mégis; mikuliferi, akinek már a mozgását is jól adta, aki pontosan tudja ki mit gondol, de a félreütések – na kié? – felzaklatják, egy ember segíthet neki, gerdesitsferi, aki viszi hátán a műsort, aki támogat és aki egyetlenként a zenekarban tudja a műsort. a végén pedig ott van líviusz, aki koncentrál, árad és mellé üt.
nagyon szórakoztató részlet volt, az pedig a bónusz, hogy beláttam a színpad mellé, mögé, nézhettem közben a parodizáltak arcát. ők is jól szórakoztak.
summasummarum, ez az este is megérte, találkozunk a következő quimbyn!