négy – szokott szombat

elindultam venni egy gumicsizmát.

kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt.
a felüljáróról letekintve érzékeltem, hogy valami nem stimmel, de tudatosulni csak a kis utcában tudatosult bennem a dolog. baktattam, kispált dúdoltam és amikor a kereszteződésben szétnéztem villámcsapásként jött a felismerés: sehol a tömeg! nem hömpölygött ember folyó a hév felől és egyetlen – mondom _egyetlen_!!! – autó nem sok, annyi sem volt az utcában, még kihajtásra sem várt senki. az égszakadás megtette hatását, a szombati tömeg nagy része otthon maradt. szerencsére!

ennek ellenére az én hangulatom mégis a szokott szombati szigetes, letargikus, türelmetlen, bulira alkalmatlan. próbáltam uralkodni magamon, mégis ezek jegyében telt az este.   meg a nem meghallgatott koncertek jegyében. kispállal kezdődött, a második felére értem be, de még azt sem hallgattam végig, irány a sote.
aztán következett a nine inch nails, de nekem csak két és fél szám erejéig. amennyire vártam ezt a fellépést annyira nem tetszett amit hallottam. lehet, hogy rossz számoknál csatlakoztam, lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, lehet.
átmentem hobóra, ami nagyon is jó volt, bár kissé halk és így, hogy a közepe után érkeztem kissé rövid. bár a közönség második ráadásra is színpadra tapsolta a bandát, hobó a cha-cha-cha sátor alatt kitört zenebonára hivatkozva a zenét nem vállalta, de verset még mondott.

a szokott sote kitérő után még benéztünk a táncdalfesztivál sátorba, korda gyurin és klárikán röhögni kicsit. aztán séta, dagonya, irány haza.

a szigeti szombat nem az én napom, szerencse, hogy mindig csak egy van belőle.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Áramot! Fényt! Manu Chao-t! Ennyi. Elég is lenne, a sziget akár véget is érhetne tőled a tegnapi nappal, mert Manu Chao olyan koncertet produkált, hogy jólesően libabőrös vagy még a gondolatától is. Ráadásul egész nap! Történt ugyanis, hogy a szerda délutánt csavargással töltö...
Kirándulóidő… De persze ne rohanjunk a végkifejletig előre (mely szerint szarrá ázott a sziget veled együtt), kezdjük az elején, amikor még olyan szép és barátságos napsütötte volt a sziget. Ezen a reggelen sem arra ébredtél, hogy a szobapincér fedővel letakart vi...
Sziget 2007 – előre !!! Mármint az idei sziget!!! Ha kihagyom a most következő 5-10 perces örömujjongást és csapongást, akkor a lehető legobjektívebb talajon maradva: az idei Sziget példa értékkel bír. Mindenhonnan az folyik, hogy a Sziget eladta magát, régen soha nem a...