Sziget ajánló – Madness

Pedig ciki, de most ezzel egyáltalán foglalkoznék, mert a
Madness nem az. Nem gondoltam volna, hogy láthatom őket valaha színpadon, mert
miután 1976-ban megalakultak, kiadtak öt lemezt, a nyolcvanas évek végére fel
is oszlottak szépen. Néha összeálltak, koncerteztek, aztán most megint nyomják.
Kíváncsi vagyok, hogy a nyolcvanas években írt számok, akinek itthon cd-ről
hallgatva, buliban meg pláne van még helyük, milyenek leszenek élőben. Olyan
viccesek lesznek-e, mint húsz éve lehettek, vagy egyszerűen nevetséges lesz,
ahogy öregemberek bohóckodnak a színpadon.

Mert a Madnessben az ám a legjobb, hogy nagyon viccesek. A
pasik is, meg a zene is, amit csinálnak. Olyanok és úgy zenélnek, mint amilyen
a Monthy Pythontól a hülye járások minisztériuma. A ska eleve mókás zene, de ők
még rá is játszanak.

A ska egyébként is jó, csak egy baj van vele, hogy vonzza a
skinheadeket. A Madnesst szerencsére nem sajátították ki, gondolom azért, mert
a skinheadeknek nem túl fejlett a humorérzékük. Ezért aztán attól sem kell
félni, hogy nácinak néznek minket, ha beállunk a nagyszínpad elé, lehet menni
bátran, péntek, fél tíz, nagyszínpad. Megkockáztatom, annak is remek szórakozás
lesz, aki nem ismeri az életművet.
Emósoknak nem ajánlom, mindenki másnak ott a helye.