“A Lear-tradíció kopernikuszi fordulata – mint annyi
minden más – Peter Brooknak köszönhető. Negyvenöt évvel ezelőtti stradfordi
rendezése, amelyet két évvel később Budapesten is látni lehetett, máig etalon,
és ebből a szempontból közömbös, hogy a mai rendezők éltek-e már akkor. Van,
amit nem kell látni ahhoz, hogy megkerülhetetlen legyen. Brook a vattaszakállas
öreg király meséjét az egzisztencia drámájává, a létében fenyegetett ember
metaforájává tette (…).” Koltai Tamás, Élet és Irodalom
Hát… ha csak így nem nézte az ember. Mert egyébként az
előadás csalódás volt. Szász János rendezése csalódás volt, a színészek játéka
kevés kivétellel csalódás volt. Vegyük a tűrhető és jó pillanatokat! A keret, a
végszó ismételgetése előadás előtt, és a végén, az jó volt. Bognár Gyöngyvér mint
Regan szintén jó volt, sőt az előadáshoz képest kiemelkedő. A két herceg tűrhető,
Cornwall fegyverese is, és ezzel talán vége. A három lányból egy. Az azért ciki,
hogy Lear legidősebb lánya, valójában idősebbnek tűnt, mint maga az öreg
király, a jó Cordélia pedig leginkább egy jámbor bocira hasonlított, és úgy is
játszott. Lear maximum a megbomlott agyú vénembert játszotta hitelesen. Edmund
borzasztó volt, és borzasztóan játszott. Összességében Szász János tisztességesen
rendezte meg a darabot, nem kívánt semmivel többet színészeitől, mint amennyit
el tudnak játszani. És ez nem volt sok. A jegyek és az utazás, ha csak ezt
nézem kidobott pénz volt.
Ámde. A környezet, melyet annyira szeretünk, a várszínház,
nagyon szép. Az iskolás előadásmód, amelyik színész nem beszélt, feszülten
figyelte az éppen szövegével hadakozó társát, sokat segített a darab
felidézésében. Az autóban kínunkban hazafelé sokat nevettünk.
A legszebb: az előadás után a vár előtti réten ültem. A
várból hírtelen felszállt egy bagoly, tett felettem néhány kört, aztán elindult
éjszakai portyájára. Talán erre fogok emlékezni legtovább.
SHAKESPEARE: LEAR – BEMUTATÓ!
| A Gyulai Várszínház és a Szentendrei Teátrum közös produkciója
Lear, Britannia királya : DERZSI JÁNOS Rendező: SZÁSZ JÁNOS |