a dal a miénk

augusztusra, _a_ koncertre való készülődés jegyében mentem pénteken este szentendrére, egy galéria kávézóba karácsony jános koncertre. a körülményekről majd otthon ejtek szót, itt a koncert a lényeg.

a színpadon 3 gitár, éppen csak elférnek, kezdődik a koncert. karácsony számok, régi lgt dalok, próbálkozás az új filmzenével – a márai filmhez készül, azt hiszem -, de a páratartalom nem megfelelő a szám előadásához. az igazat megvallva nem tudom az miben zavarthatott, de karácsony egy idő után feladta a próbálkozást, gitárt cserélt és másik számmal folytatta.

szeretem az ilyen jellegű koncerteket, minden bajukkal együtt. szeretem közelről látni az arcokat, a mozdulatokat, a legördülő izzadságcseppeket, karácsony kezét, amint ujjait tornáztatja, a mosolyokat, összekacsintásokat, a zene örömét.
a közönség módjával énekelt és a csendes számok alatt szolidan hangoskodott, míg talán az áldd meg a dalt alatt az elöl ülők – mi – lepisszogták a hátul mulatókat.

egy dolog biztosan kiderült: karácsony kiválóan pengeti a gitárt egy szál gyufával is, elvégre egy eltörött pengető miatt a koncert nem állhat.
viszlát augusztusban!