técsé

Tankcsapda, teltház, utolsó előtti állomás: Mindenki vár valamit turné, Budapest, Petőfi Csarnok,
2006. 12. 15.

Ajándék belépőkkel a zsebben, a jegyüzérek velem dolgavégezetlen, újra
felhevülni látszott a koncertjárós szer elem (szembeköszönt az első, a
9 éve itt kezdődő Nikolett) asztaltársasági ráhangolódást követőn a
sorállásban gyors számba vettem, szedett-vedett 8 fős kompániánk hogy
mozog araszolva a 11-től 38-ig korhatárértékekben. Szép.
Ahogy a generációk együtt üvöltik: még, még, még. Dobszerkó felkerült a
magasba, bal-jobbján a projektorok fény erővel világítottak, mikor
pontban féltízkor betörtek a tankok!

Azt intró után Lukács atyánk kilépett a szélgép árnyékába, beleállt a
mikrofonállványba, majd feldübörgött a “nevem rock”! A közönség egyként
vele üvöltötte, a fiúk brutálba, a csajok örjöngve, szinte hihetetlen,
hogy ez megy már 17 éve, és hogy ma is hitelesek, és még mindig (vagy
1-re inkább) tömegeket vesznek rá a 3 ezres jegyre, amelyért cserébe 2
óra őszinte rock’n’rollt nyomnak egy rugóra. Meg “nem kell semmi”-t,
meg “mindenki”-t, meg “california über ales”-t, meg “füst és
lábdob”-ot, meg “irgalom nélkül”-t, meg “a holnapot éljem túl”-t, meg
“azt mondom, állj”-t, meg “ez az a ház”-t, meg “mennyország
tourist”-ot, meg “adjon az ég”-t, meg “rio”-t, meg “egy van”-t,
meg “örökké tart”-ot, meg “üdvözöl a pokol”-t, meg “agyarország”-ot,
meg “múlik”-ot, meg “így lettél”-t, meg “tudok egy munkát”, meg “be
vagyok rúgva”-t, meg”terrorista vagyok”-t, meg “félre a tréfát”, meg
“baj van”-t, meg “magányos repülő”-t, meg “Johnny a mocsokban”-t, meg
“csőre töltve”-t, meg “tedd meg a kedvemért”; ha jól jegyzeteltem.

Mert közben a 10-15. sor szélről egyszerre két nőcit is szemmel
felügyeltem. Egyet azért, mert annyira átélte, hogy a nagy csapkodásban
nem törődött a külvilággal, a másikat meg azért, mert ez volt az első
Tankcsapda koncertélménye, és egyébként is szőke, aki gyorsan
koszolódik, ha bakancstalp alá kerül. Nagy a mák, rozsomák, mindkettő
csúcsélvezeti értékkel túlélte. És mert külön jó, hogy a koncertnek (a
ráadást követőn) mindig úgy van vége, hogy utolsó békávé járat pá-pá,
ezért tovább lehet gondolni, hogy aztán merre, avagy random tanácsra
került a kiválasztódás az új Ráday Klubbos helyszínre, tejszínre –
elvben. De telefon lemerült, hiénákhoz apuska nem beült, inkább egy
könnyű sétát javasolt az 56-osok (ex-Felvonulás) tere
felé kolleginával, 1 üveg becherovkával, melynek olyan kis nála,
lakásban, konvektor melletti vendégszőnyegen alvás közjátékkal másnap
délutánig mély, komoly, filozófiai, vallási, kultúrális, spirituális és
társadalmi dolgokról való eszmecsere lett a vége, hogy hű és ha, e
mérnöknőből soha ki sem néztem volna, egyébként meg Tankcsapda, oooó,
oooó, Tankcsapda!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A Legjobb Méreg: 20 éves fejreállás a Tankcsapdával Már megszokhattuk, hogy az aktuális év végén két nagy koncertet ad a Tankcsapda. Egyet Budapesten, a másikat pedig hazai pályán, Debrecenben. Az viszont nem megszokott, hogy az Arénában lépnek fel a fővárosban, ahogy a Legjobb Méreg c. lemez sem mind...
Szarból várat – Thirty Seconds to Mars koncertkritika Annyira nem szívesen használok csúnya, hatásvadász szót egy cikk címében, de mivel van egy ilyen csodálatos kifejezés a magyarban, amely tökéletesen leírja az egész Thirty Seconds to Mars jelenséget, hogy mégis kénytelen vagyok így tenni. Óriási vár...
applaüse volt taps is. meg füttyögés és mindenféle tetszésnyilvánítás. de kezdjük az elején. érkezés 8 körül, mert a neten rendelt jegyeket át kell venni egy órával kezdés előtt. persze nem én rendeltem, mire én rendelnék már sosem lehet, viszont most - őszi...