„…Könyvtárszobám ajtaját zárom…”

SZIN – Szeged

2006. augusztus 26.

Elfáradtam. Két hónap alatt írtam százezer karaktert a
bolgba. Éjszakáim nagy részét nem otthon töltöttem. Utolsó nap még
szétszakítottam magam az ülőröplabda pályán, aztán leültem a kisszínpad elé,
sörözni, lábat lógatni…

(Nem véletlen a múlt idő, átaludtam a vasárnapot, a
nyárnak egy nap alatt vége lett.)

…Aztán jött Maszat,
kitalálta a tutit, ha hubertust iszunk narancslével, viszonylag olcsón
berúghatunk. Szeretem Maszatot, néha önmagát
meghazudtolva tud gyakorlatias lenni. A késések, beállások, bénázások miatt a
Ghymest már nem tudtuk megvárni, Zagarral akartam elbúcsúzni. A hosszú várakozás
ellenére, (három hubertus – narancs hosszú), a hangosítás nem ért egy fityinget
sem. Szerencsére a sátor kicsi, a tömeg
elenyésző volt. És Zagar kurva jó. Annyira, hogy feledtet minden fáradtságot,
ami egy nyár alatt rám rakódott. Adtam magamnak másfél órát, aztán se
Tarantinos, se Besh o droM. Vége. Éjfél is elmúlt, megtaláltam az ollót. Négy
vágás, a csuklóm szabad.

Itthon vagyok.