Helló, mi?

azért fílinges az amikor az ember lányát azért állítják meg hogy “szia, magyar vagy? van nálad férfidezodor esetleg?” aztán kicsit később hogy “szia, magyar vagy? nem tudnál egy csörgetés erejéig telefont kölcsönadni?“. Sziasztok! Magyar vagyok, Balek feliratú póló van rajtam? Egyébként igen, (harminckétezerér’ vettem), mert a srácnak mondtam hogy esetleg egy női kölnit tudok adni, a lánynak meg odaadtam a telefonom, és megtalálta az övéit. Azért bizalmatlanságom határtalan: a céges mobil volt az, és fogtam a madzagját végig. már a telefonnak. Placebora indultunk kis késéssel, de azthiszem ha csak nem délután háromkor indulunk, máris teljesen mindegy volt hogy mikor érünk ki abba a fertelmes ember masszába ami a placebo előtt hullámzott, melegen, porosan, izzadtan…

eleinte úgy gondolkodtam hogy hétfő van, meg sokadik sziget nap, már biztos mindenki fáradt, és ráadásul nem is egy méjnsztrím zene. De ezekszerint tévedtem mindenben. Alig tudtunk átvergődni egészen oldalt is a tömegen aztán leghátul találtunk olyan helyet egy félórás kimerítő stage tömeg-dive után ahol levegőt is lehetett venni, de onnan meg már se élvezni, se igazán hallani nem lehetett. És én a Pestiest színpadon épp most késem le a Rage Against The Machine Tribute-ot?! méreg-méreg!

Aztán jött az isteni szikra: a Wan2 közel van, ott Zagar megy, gyorsan szinte futottunk, és nagyon nagyon nagyon megérte: alig félház volt, de az tombolt, olyan fantasztikusan pörgős, lebilincselő és elvarázsoló zenét… eksztatikus, energikus, és nagyon jó showmanek: Zságer Balázs a szinti tartóját, a gitáros srác meg kábé a fél elektronikát rúgta ki egy jól sikerült mozdulattal, de csak a hangulatot fokozta a hirtelen jött kiállás, aztán ahogy szerelték össze a cuccot, úgy jöttek vissza a hangszerek, jött tűzbe a közönség újra. A végén lelkes padlódobogás és újratapsolás, aztán sajnos vége, le is léptünk egy kis szomszédolásra, majd vissza meghallgatni a The Orb-ot.

A hibát ott követtük el hogy nem volt még egy fél szál füves cigink se, és ez a zene így ebben a formában …hát enyhénszólva lohasztó és álmosító volt, körülöttünk meg már vastag ködként állt a füst, és lassan fullasztani kezdett ez az ólmos párna, úgyhogy megfutamodtunk, a Hammerworld irányába, ahol az Exploited zúzott, de megintcsak tömeg nagyonnagy, abból meg már elég volt egyszer a napra, úgyhogy a futamodás egészen a kijáratig tartott. Egy kínzó kérdés gyötör még: a tűzpörgetők és az ördögbotosok rokonok, vagy ellenségek? És miért teszik?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Pirulák, megtévesztés –>Placebo Ha jól emlékszem az első emlékem a Placebóról egy kitalálhatatlan nemű ember szörnyen magas hangon való éneklése, és ugyanolyan hangszínű erősítők vinnyogása volt. Azóta már azt is tudom róluk, hogy a brit-pop zene történelmébe vésték magukat olyan s...
New York arcai a Szigeten Az idei Sziget két talán legnagyobb koncertje zajlott egymást követően a Nagyszínpadon péntek este, és bármilyen meglepő, nem gondolunk a kollektív időskori papagálykórban szenvedő Sziámi zenekarra. Délután kezdődött a jóság, a londoni terrorveszély...
Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn lesz...