négyöt

a szombatról csak annyit, hogy utálom a tömeget. a szombati tömeget különösen.

a vasárnap meg mindig a leglassabb nap. nálam. meg ahogyan láttam másoknál is. a beszámoló most itt is ugyanaz, mint otthon, íme:

17 hippies, világzenei – pont elkapva. de szerintem csak 14en voltak a színpadon. a zene amit adtak, a stílus ahogyan adták nekem bejött. nem is kicsit. keresek cd-t hozzájuk is.

félig bicegve – láb, mi tönkrement és enyém rendbe nem jött – megtett út nagyszínpad felé. pólómon tankcsapda, szeretem őket. de nem a tegnapi koncert miatt. lukács – sztem – jobban tenné ha hallgatna, de ezt minden koncerten megállapítom. a számok közötti szünetek azok amik teljesen kikészítenek. megtörik a koncert ritmusát, rongálják a hangulatot, tönkreteszik az egészet. utálom!

cheb mami, világzenei – végighallgatom, van, hogy kifejezetten tetszik.

ahhoz képest, hogy járni alig tudtam sikerült többször megtenni a nagyszínpad, világzenei távolságot.

útban bahiára kis hot pot baconnal, finom. ági szerencsére késik, így hozzájutok a sziget tán utolsó fekete kapucnis pulcsijához. napok óta zargatom a boltosokat – miután második nap sikeresen nem vettem meg egy 2xlest -, csikarom tőlük ki az ígéretet, hogy jön még pulcsi, nincs veszve remény. vasárnap is a bódénál indul, semmi. tankcsapda után sem semmi. ágira várva ücsörgés helyett hirtelen ötlettől vezetve irány újra a bodé. sátorlap leeresztve, fej bedug, kérdés reménykedve: árut kaptatok? közben pulton szemembe ötlik egy az áhított pulcsik közül. hol volt ez a tankcsapda után??? lányok rendesek, standolnak, de megvehetem. hurrá!

ráadásul még fáztam is.

ági 50 – még mindig nem akarom elhinni, hogy 50 éves. hihetetlen. a hangosítás annyira szar volt, hogy sátoron kívül hallgattuk, ott viszont jó volt.

beszélgetés, hazamenés.

angyalok nélküli nap a lábfájás jegyében.