Cámpájstájt!

Ha nem velem történik meg, akkor nem hiszem el, jön egy kis tündérmese cserébe, köszönetképpen, hogy ezt a részét is megkapjátok, ti csak olvasók ott a tiszta lakásban, papucsban, kényelemben, és sokszor elítélők…

Történt az csodálatos első szerdai napon, hogy már kevésbé szomjasan és mindenképp szétütve egy hajnali hvg-sátorbeli mézeskalácsház ízű partyba cseppenünk, ahol azt mondja a Tamás igyunk tequilát én meg nem mondok nemet. Álldogál királylány meg T a pultnál, isznak egy jót, majd arrébbcsorognak, ahogy az lenni szokott egy fesztiválon. Igen ám, de kircsilány ebben a történetben ezen a ponton azt veszi észre, hogy a kölcsönbe kapott olympus c-740-es digitális gépe, elengedte kezét, annak bizony lábakélt. Persze van pánik gyorsan, de próbálom hamar túltenni magam az veszteség miatt (nem volt egyszerű) majd lefekszem. És másnap szomorúan (is) ébredik, felhívja a gép gazdáját, hogy neharagudjbocsássmeg, nem így akartam, lemondok gyorsan az ő javára a következő félévemről a fősulin, tandíjam tied. Aztán eltelik pár óra, elmegyek telefont tölteni, meg kicsit írni, bejelentem azért a találttárgyaknál a tragédiát, meg berakom a számba a fogkefémet is. sörrel öblít a magyar, amikor jön egy sms egy pannonos számról, melynek szövege: „Szia! Találtunk egy c-740-es Olympus kamerát. A Sziget-Talált tárgyak sátorban megnézhetitek. Üdv! Lelkes dolgozók” A mese, végül akkor lesz könnyező valóság, amikor a kezembe adják a fényképezőgépet, benne vagyok én is a képekben, azzal igazolom, és iszonyatosan sokat mosolygok aztán mindenkire rá.

Na ilyenek is vannak…

Javarészt kihagytam a legjobbnak ígérkező programokat (nem volt sok belőle, másfél), semmis és mégis *urva jó hangulatú partykon voltam táncikálni inkább, mint például az ambiem sátor, ahol elkérik a papucsunkat, mert ez egy ilyen buli, hogy le kell feküdni és csak hallgatni kell a zenét, pedig táncolható nagyon. Többiek elterülve piknikeznek, égnek gyertyák és mindenki nagyon nyugodt meg kedves, hangulatfelelős ez a sátor. Újra, hajnal négykor mondjuk azt a sátrunk mellől, hogy na menjünk valami partyba, még az utolsó csúszást el tudjuk kapni, úgy is lett, „teljesen véletlenül” keveredünk Erká meg Grasshop gondnoksága alá, igazán komoly keveréssel fejezik be a napomat, hét7 óra magasságában fekszem le az baldachinosba, mindenem megvan, a sziget velem van, gyertek ki!

Napköpés a német versenyzőé, bár az nem derült ki végül, hogy mit is jelent a húsz20szor elmondott cámpájtsájt!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

terrorulez terrorulez. nem elég, hogy a coldcut és gomez már ide se ért, de a party arenában fellépő john b is beszívta a nagy mocskos bráningot. a művész úr kommentárja: so, i made it to budapest for the sziget festival. my bag didnt thanks to terrorist id...
Pihenős-lötyögős-rohanós Elektromos eszközeink hasonló tempóban amortizálódnak, mint mi magunk a Szigeten: miután a fényképezőgépem objektívsipkáját már két napja kombinált fogóval méretre igazított, zöld kockás, egyébként igen trendi tormásüvegfedővel helyettesítem, vasárna...
szigetretro. 2005.08.11. underworld@nagyszínpad az első nap kimaradt. hogy miért? fuck you sean paul, azért. mint ahogy azt a szöges verebek csivitelték, nem is kell hamut szórnom a fejemre a skip miatt, legfeljebb azért, mert valószínűleg az első nep volt az egyetlen a szigeten, amikor becsukott ...