2006.
július 18.
Felsővárosi
Kedd Esték – Szépírók Társasága
Thealter – Don Quijote Mauzóleuma
Felsővárosi
Kedd Esték – Friday’s Dust, Gawx, Dystopia, KaRaHaNa
A
kedd általában nyugis, az események nem nagyon ütik egymást. Ám most rendesen
húzni kellett. Este hatkor irodalom, aztán kerékpárra magyar, beindultak az IH
koncertek, tekerés színházba, tekerés vissza az IH-ba, így talán csak felét szalasztottam
el a napi eseményeknek.
A
moziban felolvasás, Szépírók Társasága: Peer
Krisztián, Gyukics Gábor, Acsai Roland.
A költőkön a sor. Pölös Zsófi moderál, jól irányzott első kérdésére, mifene
lehet ez a társaság, rögtön mély sebek szakadnak, röpke negyedóra alatt,
leginkább Peer Krisztiánnak köszönhetően
teljes keresztmetszetet kapunk a mai magyar irodalom szerteágazó
szervezetrendszeréről, érdekekről és ellenérdekekről, ki kivel és ki, ki ellen,
szóval rendesen beletenyereltünk, nehéz visszaterelni a szót, hé fiuk, ez egy
felolvasó est. De aztán eljutunk odáig is, Gyukics Gábor saját verseit, majd
műfordításokat olvas, Acsai Roland is
bemutatkozik néhány szép, érdekes verssel. Az est fonalát Peer
Krisztián tekergeti, húzogatja, Peer bohóckodik, olvas,
énekel, játszik a hallgatókkal. Végül újra szakma, a műfordítás kerül előtérbe,
nevezetesen az, hogy mennyi köze van a lefordított versnek az eredetihez,
érdekes vita, hiszen Gyukics fordított már Peer verseket is angolra, s az idő
elszáll, a közönség is szót kér, Zsófi kegyetlen, belefojtja a szót, aki akar,
az marad, és maradunk is, természetesen pogácsa és bor.
Kerékpár,
tekerés, IH. A Felsővárosi Kedd Esték első koncertnapja van. A Tisza parton
meglepően sok fiatal, fekete ruhás, fekete hajú fiuk és lányok, bent már a
Friday’s Dust zúzza, akár jó is lehetne, ha a két gitáros lány kicsit többet
vállalna a színpadon, s ha a közönség nagy része nem a földszinti büfében
mulatná az időt. Talán ez lesz a fesztivál legnagyobb ellensége, hogy a zene és
a pia nem egy szinten van. Sok időm nincs, majd visszajövök, tekerés a Mars
térre, mert színház is van.
Goda
Gábor színháza, az Artus rendszeres
résztvevője a Thealter fesztiváloknak. Idén a Don Quijote Mauzóleumával jöttek
el. Alig tízpercnyi várakozás, hurrá, s be lehet menni az U pavilonba, de
szigorúan csak nyolcvan néző. És tényleg egy mauzóleumba érkezünk, ami
körbeveszi a négyszög alakú színpadot. Minden(ki) Don Quijote, a majdani
szereplők installációk, asztronauta, gramofonos nő, kerékpáros és prédikátor,
mozgó installációk az egyszemélyes zenekar zenéjére. Tamás, aki táncol, és néha
magánszámot ad elő, ő az első Don Quijote, aztán lassan az installációk is felélednek,
színpadra lépnek, hogy a bolond lovagok megvívják szélmalomharcukat, bolondságban
a teremőrnek öltözött Sanchok segítik. A harcot, a Quijoték harcát végül egy
permetező Don dönti el, naná hogy ma is megázok az első sorban. A záró kép,
Tamás Quijotét betolják, óriás „kelj fel Jancsi”, és hajlongása éppen annyira
elég, hogy minden nézővel egyenként kezet fogjon, hogy részvétét fejezze ki,
meghalt Don Quijote, az én búsképű lovagom, a te búsképű lovagod, az ő …
Van-e
értelme szélmalomharcainknak napról napra megvívni? De inkább boldog nézőket
látok, érdekes kísérlet részesei lehettünk, kérdések azonban szép számmal
maradtak bennem.
Kerékpár,
tekerés, IH. Lemaradtam a Gawx fellépéséről, ők azok, akik Szegeden a
Mechanikus Narancsban zenélnek élőben a színpad felett. És jócskán hoztak be a
házba tizenéves fiatalokat, akik már szembe jönnek velem. A Dystopia kőkemény
metált nyom híveinek, azok bontják is rendesen a nem létező falakat. Sajnos a
KaRaHaNa nem nagyon érdekli az ifjakat, éjfélre 20-30 ember marad, pedig a goa
stílus felé hajló szentesi banda becsülettel odateszi magát, baromi jól
szólnak, lenyomnak egybe ötven percet. Csak sajnálhatja mindenki, aki ott
lehetett volna, de idejét inkább kocsmák zűrzajában töltötte el. Nem sokszor
láthatjuk őket már ingyenes bulin, ha beérnek, a jegyekért perkálni kell majd
gyerekek.
Kerékpár,
tekerés, de nem JATE klub, nincs erő, nincs lendület, Kontroll Csoportot majd
Kapolcson hallgatunk. Talán.