Hagyjad má’ magad, simán le lehet jutni stoppal Tokajnak, főleg PÉNTEKen, meg főleg fesztivál alatt, na erre nem rácáfolva vágtunk neki. A legdurvább Pestről kijutni, onnan a drága m3 már csak megy nagyon, de komolyan! Egyik autóból ki a másikba be, hello lányok, csomagtartó, milyen zenét akartok, nem nagy a huzat? Annyi időnk nem volt, hogy besörözzünk, egyszercsak ott voltunk a kompnál, jöttek a hegyek és a hegy alja, heuréka, mindezt uszkve három3 óra alatt megtéve. Kösz mindenkinek, aki autójába beengedett, kiemelt köszi a debreceni csapatnak a három nap alatt tanúsított jófejségükért…
Az első sört gyorsba nyomtuk, aztán csobb a Tiszába, sátrunk majdnem magától felállt, vigyorogtunk bele a nagy szabadságba, csodás panoráma, nyolc8 lépésre a folyó, telek/sátorszomszédink már az első látásra a legjobb formák, aztán jött egy srác, hogy tud jegyet felárba hetit, ha akarjuk… naná, hogy akartuk,, mint a fesztivált is úgyhogy ezek után, mint a felszabadított rabszolgák, olyan kielégülten feküdtünk neki a semmittevésnek. Ittunk egy bort a hegy tiszteletére, és nekimentünk később a fesztiválnak…
…a fogadó kép a szokásos, por, meg tömeg, mégis inkább családias volt, mint nyomasztó. Lángos, meg sör, kisfesztivál ez, én spec örülök, bár biztonságőrből sok volt, amit utáltam. Hiperkarmával indítunk, teljesen rendben vannak, bár én a Heaven Street-re vágyom, azért végigcsörögjük. Aztán Heaven Krisztián énekelt, azt én úgy szeretem, de persze már nem újdonság, évi hat6-nyolc8 koncertlátogatás után… Ron egy idő után aszondja’, léc le, nézzünk Másfelé, jó legyen nekünk Másfél, amiben szintén nem csalódtunk, lehetett táncolni, majdhogynem csitrimentes volt, és szerintem jó lett a multicafe hangtechnikája is… van pár ismerős arc, jól összemosolygunk a jó muzsika alatt, egy órán keresztül dance, jó volt bizony. Palotait megelőzte a Roni Size, amelyről már annyi mindent hallottam, csupa jót, meg hogy Massive Attack is a közelben volt, de átverés. Annyira egysíkú drum and bass-t produkált, hogy másfél óra után már ordítani tudtam volna a fantáziátlanság miatt, de persze ez így elég igazságtalan, mert voltak ennek ellenére sokan, akik élvezték, mint állat. Mindegy, tré volt, hagyján, mert utána azt gondoltuk, hogy majd a mi Palotaink ad nekünk levezető, pizsamaosztó zenét, hát hiba volt ezt hinni. Belecsúszott az elején egy-két jó zenébe, aztán váltott, és a dab uralkodott el rajta is, amikor is azt mondtam, elég legyen ebből, reggel van, keljünk le inkább…
AZTÁN LETT SZOMBAT, mosollyal induló jó reggelt lakótársak, langyos kávé, fogmosással egybekötve, zuhé, meg kocsmázás. Klassz ez a kemping, tényleg kényelmesen közlekedtünk mindenhová, és a szomszédinknak minden nap felolvashattam az aznapra vonatkozó kötelező programot, türelemmel végighallgatták a rendszeres szerdát, bocs, el volt menve az eszem…
Délután a fél fesztivállal együtt beballagtunk Tokajba, olyan Szentendrés, meg Badacsonyos, persze érződik, hogy túrizmus, azért mi gyönyörködünk, mert hangulatos nagyon.
Városnézés, meg köszöngetés, a fél huszár tiszteletét teszi ezen a fesztiválon, remek, ez hiányzik csak, de azért köszöngetek bájosan, sziasztok.
Korai Örömmel kezdjük, túl pár sörön, korai az öröm..mi? Koraiék csendben kezdték, kicsit visszafogottan, de a végére egy totálisan szétcsapott tömegnek énekelt fenn a punk és ez volt a jó, a partiarcok igazi partit csináltak, a zene meg csak kellék volt megint, kurva fontos kellék. Teljesen jó elő zenekara volt számunkra a Freestylers-nek! Kitettek magukért a srácok, olyan lendülettel nyomták, hogy muszáj volt velük ugrálni, félelmetesen bepörgették breakbeat-tel a népet, megszólalt több stílusban, volt benne lüktetés. Szerintem már a kilenc9edik percben extázisban volt a kilencven90 százalék. Benne voltam…Tudtam, hogy lesz majd egy ilyen buli a feszt alatt, már vártam mikor csaphatom szét a búrám, na Freestylers-ék kapóra is jöttek, ennek az évemnek eddigi legjobb koncertje. Pont. Kaptunk még belőle később is, igaz addigra már többkilónyi homok volt a számban, nem számít, csúszunk… Volt aztán csodaszép hajnalunk a parton, ránkvilágosodott, leengedtük a redőnyt, és elaludtunk, mint a gyerekek…
Reggeli szemerkélő eső, szomorka cuccolás, búcsú Hegyalja, a látott programok karcsúsága ellenére is k. jó volt.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebben az évben ez a fesztivál lesz a thebest, ennél több meg jobb már nem is kell, ennyi komoly formával már régen találkoztam, mindenki ott volt, akivel akartam találkozni, ennyi. Jövőre kötelező program végig. Stoppal. Mert a hazajutás is zökkenőmentes volt, még a lift is lenn volt, amikor beléptem a házba.
És mégvalami…ki a Tiszára emberek, mert gyönyörű szép és ezerarcú, létfontosságúvá válhat.