2006. július 04.
Felsővárosi Kedd Esték – Szeged, Belvárosi Mozi Galéria
Déltenger
Idáig jutottam. 2006 júliusára megszerveztem a saját fesztiválomat, irodalommal, zenével, borral. Mert mi másnak lehetne nevezni, hogy kedd esténként Szegeden van valami, amit én. Persze erre már vevő volt a város is, hivatalos megnyitó, alpolgármester, pogácsa és vörösbor. De rajtam kívül ki ismeri a felolvasó estek részvevőit, a koncertekről ne is beszéljünk. Délelőtt találkoztam Bugival, a KaRaHaNa dobosával, a tizennyolcadikai koncertet tisztáztuk, nagy ütés lesz, érzem. Este felolvasás, Déltenger, tehetséges, ifjú emberek, nagy egóal. Weiner Sennyei Tibi jelezte, ő nem, talán ha én, hogyha moderálnék, felvezetném a lapot. De miért is ne. Hiszen Turi Timit, Léna K-t ismerem, a költőnőkkel sínen vagyok, Jucussal, Lajossal nem lesz baj. A hivatalos valakik megnyitották a fesztivált, „Felsővárosi Kedd Esték”, ezt kapd ki Szeged, mi pedig belecsaptunk a lecsóba.
A folyóirat olyan amilyen, de a galéria tele van, érdemes beszélgetni. És az ifjak okosak. (Farkas Judit, Turi Tímea, Krékits Kata és Kocsi Lajos) Jó csapat. A versekkel, novellával nincs baj, és Lajos is szépen fejti ki a folyóirat szellemiségét. De. Rámegyek mindarra, amitől el lehetne adni, tipográfia, terjesztés, marketing. Kurva egy világ ez. A pénz diktál. Interaktivitás ide, vagy oda, egyedül maradok. Nem sokan értik, miről beszélek. Ifjú barátaim, ha értenétek féltő szándékom! Remélem igen.
Hajnalra kirúgtak minden kocsmából, Adrienn, aki a leginteraktívabb volt, le akart gázolni, a Portugálból énekel nekem a forró szegedi éjszakába, minden a helyére kerül. Szeretjük egymást, akkor is, ha másként gondolkozunk. Valami másra vágyunk, és ez összeköt.