Magenta vagy? Újabb szalagok hullnak sárba porba, a T-modell kiköszön, int egy búcsút, egy csütörtöki napig végre Comolyan vette mindenki, míg csak tartott a tánc, az őrület, a csábító rituálé. Erős volt, ahogy egy második napnak lennie kell. Nagggyon erős!
Érzem magam, áthatóan – orrom rég nem őszinte-, másképp. Furcsa dolog rádöbbenni a másnapon esendőségünkre, hogy milyen az alkat s részei, menyire komplex a szerkezet, s milyen összehangolt felügyelet szükséges folyamatos működtetéséhez, hogy úgy amúgy (semmikor) minden flottul klappoljon. Ott van mondjuk a fej. Hogy valami van benne, bizonyíték rá ez s más szellemi termék, s jelen esetet véve a zsongás mi kusza, és küldetésében dillemmát okoz: büntető válaszreakció, vagy hosszan elnyúló mámor? Döntésképtelen vagyok. Aztán ott van a láb és a fenék – benne izmok szarta-szene, szerte-szét: sikítanak, kiabálnak, észrevételükért rimánkodnak – csúcskihasználtságukról vita sincs. Koraesti fél nyolctól haj, na, ligetbe tartó negyed négyig koncertek sorozatán állták és nyúlták meg helyüket: Anima Sound System, Underworld, Másfél, Balkan Fanatik, Titusz & the Carbonfools…, hogy a levezető körsétáról már szó se essék. Szédületes pörgés volt elejétől a végig, sok ismerős zarándok lekövetve a tempót, jött, s járta a ritmust – idűlt kollega, Surviver túlélő(k) (- talán lesz Anna & the Barbies cédém végre), családi köteléken függő Belga hívő, blogbejegyző… aki csak sejti, mi a jó. Fotók és részletek csak holnap; mert aki igazán szigetel, annak nincs ideje mindig hazajárni, rátölteni, kicsicsázni – írni is csak ennyit, mert a géphez jönne már a következő!
csak ezt még: ÁLLATi egy nap volt! 🙂