Ami a szívemen, az a szájton

Ezeket írom le: Jobbra látható a két 18 éves Prodigy-rajongó, akikről korábban írtam. Ők voltak a legszimpatikusabbak az egész Szigeten, és ezúton is üdvözlöm őket, hátha megtalálják itt magukat. Azért volt még egyvalaki nagyon, khm, szimpatikus volt, az a feka lány, akivel a Magic Mirrorsban volt szerencsém táncolni másfél számot asszem kedd éjjel. Afrofrizura, pandanapszemüveg; …

jute szembe

apuska kérdezi bejegyzésében “Leszokni erről mikor lehet?” erre válaszom nincs – utolsó nap részemről annyiban maradtam, hogy jövőre még jövök. a szívemben pedig él a remény, hogy jövőre és utána is ugyanezzel az elhatározással ér véget a sziget -, viszont eszembe juttatta rászokásom folyamatát. bármily hihetetlen a rászokás a harmadik x elhagyása után történt. úgy …

finá lé

Van a Szigetnek egy másik arca. Egy nekem rácsodálkozni való nappali, az éjszakák parti szűrőjétől kitakart, amolyan giga búcsú, vásári bazár és turistalátványosságok remixe, hol a programok középdélután kezdődnek, előtte meg az alvó nagy semmi. Ha csak nem? Találja valaki ugyanúgy élvezetesnek a jövő-menő emberek forgatagát, mint mondjuk én. A különféle nációk temperamentumainak vizsgálatát. A …

szigetend

gyorsan le kéne körmölni ezt az összefoglalót, ugyanis meglepően fürgén szökik az élmény, ami leginkább annak tudható be, hogy sokadik alkalommal az ember már nem elmegy a szigetre, sokkal inkább hazamegy, s otthon lenni bármennyire jó érzés, nem túl emlékezetes. no, de nem akarok itt lefelé gördülő pofát vágni: idén is durva jól éreztem magam, …

Most van csak vége igazán

Most néztük meg szigetjeggyel negyedáron a Szépművészetiben a Picasso szerelmeiről szóló aranyos, és a Rembrandt rézmetszeteit és -karcait kimerítő mennyiségben bemutató érdekes kiállítást — ezennel immár tényleg levághatjuk az idei szigetes karszalagjainkat.