Tartalomhoz a forma

Ajánlóm bevezetőjében “a vénasszonyok nyara után, de még a téli zimankó beállta előtt” kitételnél nagyobbat nem is tévedhettem volna a múlt péntek este időjárásával kapcsolatban: jeges északi szél fújt bennünket a Wigwam bejáratáig, ahol a didergő közönség nyolc óra körül hozzánk hasonlóan hópelyhekként igyekezett a színhelyre. Mire átestünk a bejáraton és a lekabátoláson, fél kilenc …

Félelem nélküli végzetlovasok

A rákenrólban az a legszebb, hogy előadója a nélkül lehet maximalista munkamániás, illetve visszaeső módon színpadi fellépő, hogy arra bárkinek egyetlen rossz megjegyzése lenne. Utóbbihoz persze minimálisan szükségeltetik a közönség elismerése, valamint hogy saját köreikben képtelenek legyenek hibázni. De miről is beszélünk? November 4-én megváltozott helyszínen, a Dürer-kertben koncertezik a Doomriders és a Disfear. Pont erről. A …

Szombat esti csodák

Avalonba jutni sosem volt könnyű, mégis megbirkóztunk a feladattal. A vár, melyet kerestünk, jól rejtve marad az avatatlan szemek elől, annyira, hogy többször is elsétáltunk mellette. De hiába a tökéletes álca, végül megleltük a bejáratot és bebocsáttattunk a bárdok szombat esti versengésének színterére. Behatoltunk tehát az erőd mélyébe, ahol is tágas küzdőteret, kényelmes ülőalkalmatosságokat és …

Orosz körök, kígyó karok, bábazonosítók

Korábban, a Pelican ajánlójában már tettem egy heveny kísérletet a post-rock körülírására. Pár mondat erejéig most kicsit tovább magyarázom az akkori gondolatmenetet. Az irányzat bő évtizede a bevett rockzenei formák és hangzás újraértelmezésének igényével született meg. Semmi refrén vagy verze, szólók a legminimálisabban, a gitár(ok) ambientes struktúrákból építkeznek, hol lazább, hol pedig szigorúbb szőnyeget szőve. …