Uprising forever

a szigorúan vett fesztivál szezont évek óta az Uprisinggal zárjuk. persze utána is van még egy-egy nap, amit különféle feszteken töltünk, de lássuk be, egy igazi fesztiválhoz azért egy napnál több kell.

Uprising 2018 (fotó fesztblog)

mondjuk kettő.
az Uprising a dícséretesen tömör, írhatnám azt is, hogy a dícséretesen rövid fesztiválok közé tartozik a maga két napjával, szezonzárásnak ideális.

igen, még mindig nem lettem reggie fan, de lehet valami ebben a zenében, mert már sokadik éve érzem úgy, hogy a legjobb bulik ezen a fesztiválon vannak. itt a legjobb fejek az előadók, idén is csak egy volt akinek a produkcióját untam, a tagot magát sajnáltam, de erről majd később; itt a legjobb fej a közönség, annak ellenére, hogy itt is megjelentek a pusztán lerészegedni vágyó tinik, de létszámuk még elviselhető és itt a legjobbak az árak. sör (4 deci) 1.75 EUR és a rövid is 1.75 EUR, a legdrágább a repohár 2 EUR, de azt simán visszaváltják, sőt, újabb pia rendelésekor automatikusan cserélik.

a buli menete: a koncert kezdetén beáll az ember a színpad elé, vagy bármikor, mikor odaér elnyomakodik az első sorokig sűrűn mondogatva, hogy sorry, nem aggódik azon, hogy majd összenyomják elöl, mert itt mindenki hagy helyet a másiknak a tánchoz, szóval beáll az ember a második, harmadik sorba, indul a zene, indul a ringás, aztán csak fel kell feküdni a hullámokra és hagyni, hogy vigyen, amerre akar. legjobb stresszoldó ever!

idén az első napra sikerült sötétedéskor érkezni, na ja, ha mindenkinek van jó ötlete az útvonalra, akkor Pozsony is lehet 5 órás autókázásra Budapesttől. érkezésünket kisebb pánikrohammal kötöttük egybe, mivel tervünk szerint betértünk a fesztivál melletti Tescoba, hogy az elengedhetetlen sör és rövid – hruskovice forever – készletet beszerezzük, mikor eszünkbe jutott, hogy előző évekbe a fesztivál ideje alatt a rövides szakasz le volt zárva. az emlék előidézte pánikban loholtunk a töményes polcok felé, ahol megnyugodva láttuk, hogy már nincs lezárás, ez is megszűnt, ahogy a Tesco éjszakai nyitva tartása is a fesztivál ideje alatt. ez utóbbi azért minden évben hiányzik.

visszatérve a zenére, a The Skatalies koncertjével kezdtünk, akikhez később csatlakozott a nagyszerű hangú Derrick Morgan is. fogalmam sincs, hogy a reggie műfajában ők mennyire elismertek, de ez nem is lényeges, ami fontos, hogy nagyszerű koncertet adtak. kifejezetten szeretem látni, ha maguk a zenészek is élvezik a színpadi jelenlétet, évek tapasztalata alapján kijelenthetem, hogy a reggie zenészek kifejezetten szeretnek játszani, ritka, hogy semmilyen energia nem jön le a színpadról. a The Skatalies zenészei pedig annyira közvetlenek, hogy még a színpadról is leintegettek mikor fényképeztem őket. apró gesztusok, melyekkel tökéletesen megvettek, nem csak engem, de a nagyszínpad teljes közönségét.

az első nap legnagyobb neve Gentleman volt. nem vártam tőle sokat, oké, név, nagy név, meg minden, na de mit tudhat a reggieről egy német zenész? nem kérdés, hozzáállásom rólam és a reggie műveltségemről árul el többet, de tény ami tény, a két nap legjobb koncertjét nyomta le a német srác. egy pillanatra nem engedte el a közönség figyelmét, nem emlékszem, hogy akár 5 perce is leült volna a produkció, a végén pedig, mikor lejött a pórnép közé (figyelve arra, hogy a nézőtér jobb-bal és középső részét is megjárja) akkor a megérdemelt tolakodás fogadta egy-egy pacsiért, elkapott, megosztásért kiáltó pillanatért. volt közös éneklés, közös big jump is, mindezeket megtekinthetitek FB oldalunkon.

a második nap az Inner Circle és Julian Marley napja volt. az Inner Circle volt hivatva felvezetni az újabb Marley gyerek produkcióját – a tavalyi fesztiválon is zenélt másik Marley ivadék – és ők nem csak, hogy mindent megtettek a hangulatért, de a fesztivál második legjobb koncertjét adták. vagy első legjobbját, többekkel beszélgetve sem eldöntött, hogy ők, vagy Gentleman tolt-e nagyobb bulit. ráadásul az Inner Circle rendelkezik pár olyan slágerrel amit mindenki, de tényleg mindenki ismer, ha nem hiszed katt ide.

ilyen felvezetéssel érkezett Julian Marley és a szélvihar, de aztán az utóbbi aránylag hamar elvonult, Julian pedig letolta a fesztivál legunalmasabb, leglélektelenebb produkcióját. oké, nem könnyű Marley gyereknek lenni, az is érthető, hogy meg kell élni valamiből, de ha már az a valami a reggie zene akkor nem lehetne kis életet, lelket tenni belé? az élményhez nem elég ha valakit Marley-nak hívnak, nem elég, hogy próbál rá a lehető legjobban hasonlítani, valami _valami_ is kellene. ha pedig nincs, akkor nem kellene erőltetni a dolgot. persze az is lehet, hogy csak rossz napját fogtuk ki a bandának, de tény ami tény, ez volt az a koncert amiről szépen, egyesével – volt aki már az elején lelépett (én), volt aki próbált kitartani, remélve hátha jobb lesz – elszivárogtunk, hogy aztán a – lezárt – strandon lévő kocsmánál gyűljünk össze újra és keveredjünk ismeretségbe helyi rasztákkal.

hát, ennyi volt. nyugi, zene, haverkodás. még a magyar maláj követségi munkatársakkal is, képek nézegetése a nagykövetről, akinek a fia nagyszínpadi fellépő volt. ilyesmihez Uprising kell, minden másra ott a mesterkártya.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Magyarok külföldi fesztiválokon – 2.rész Ahogyan azt az elmúlt években megszokhattuk (és meg is tapasztalhattuk), a nagyobb hazai fesztiválok szinte mindegyike idén is csúcsokat döntött. Ott van például a Sziget, ami a maga több mint félmilliós látogatottságával nemcsak hazánk, de Európa eg...
Az év 18 pillanata a fesztblog szerint – 2.rész Hosszú év volt 2014. Mondjuk annyira nem, mint 2012, de ezt most hagyjuk. Volt idén is rengeteg dolog, amire érdemes emlékezni, legyenek azok jók vagy rosszak. Összeszedtük nektek, hogy nekünk mik voltak idén a meghatározó dolgok, hogy esetleg legköz...
Nem semmi lesz idén a B.my.Lake programja! Az elmúlt éveknél jóval nagyszabásúbb lesz idén a B.my.Lake: jön Richie Hawtin,  Sven Väth , Fritz Kalkbrenner, GusGus (Live), Sam Paganini, Tale of Us, Nicole Moudaber, Matador, Joseph Capriati – és még nagyon sokan mások érkeznek Zamárdiba augusztu...