Foster a Parkban

Ez is megvolt. A Foster the People kedd este letudta első magyarországi fellépését a Budapest Parkban. Nem, nem ez volt életünk koncertje, de mindig jó dolog egy világszerte ismert zenekart itthon meghallgatni.

A néhány hét múlva megjelenő Sacred Hearts Club első dalain túl a megagiga slágereket is elnyomták.

Ezen az estén ha nem is egy szuper, de egy tisztességes — az igazi rajongóknak fergeteges  — haknit koncertet láthattunk.

fotó: boci

A Park jó ha félig telt meg, de a nyár közepén, két major fesztivál közé beékelve — btw. a szándon el tudnám őket képzelni —, nem rossz dolog ez azért, hogy több ezer embert meg tud mozgatni egy zenekar — ilyenkor látszik, hogy mennyire hiányzik Budapestről egy Gasometer kaliberű koncerthely, b-listás sztároknak egyszerűen nincs fellépti helyük télen.

A Park meg továbbra is a Park — csak a szigorított, fémdetektor-kapus beléptetés szokatlan —, a bejárat előtt a gyepen várakozó fiatalság, italakció nyolcig — szerencsére a Heineken alapjai mellett ipát és Krusovicét is csapolnak már —, na és az ezredes úr csirkéjének a szaga a levegőben.

fotó: Budapest Park

A viszonylag pontos kezdés után már a második szám egy híresség volt a Helena Beat. De valahogy nem állt össze a kép.

Több mint egy hónap után koncerteztek újra — egy kicsit ténferegnek Európában, aztán gyorsan húznak vissza az USÁ-ba —, ez volt az európai szakasz első állomása. Jetlag, srácok? 

Mark Foster fasza dalszerző, jó énekes. A zenekara rendben — a multiinstrumentalista srácok ha kell felállnak a dobok mögül (mert kettő van, ugye), leteszik a gitárt és a billentyűzet mellé pattannak —, de valahogy döcögött a műsor. Olyan volt a buli, mint maga a zenekar: átlagos, néhány kiemelkedő dallal.

De nem fanyalgunk — pláne, hogy a kemény magot alkotó csajoknak jó eséllyel ez volt az egyik nagy estje idén —, csak az elvárásaink voltak nagyok? Lehet.

Foster hangja rendben volt, a szintiből kicsalt basszus néha az orrcimpánkat lebegtette, de már érthető, hogy miért is nem vált azzá a banda, ami Torches idején jósoltak nekik.

Mindig furcsa egy lemez kiadását megelőző koncert, az új dalok azért nem jöttek át 100%-ban, az meg különösen szomorú, amikor a Blitzkrieg Boph&m-es Ramones pólós csajszikat pedig nem is láttunk — pörgeti be a bulit egy ilyen koncerten.

Azért egy-egy köszönöm, majd köszönöm szépen után a kezéből evett a nép.

A szép számok a koncert utolsó harmadára lettek időzítve, a Pumped Up Kicks egy kicsit enervált — gondolom unják már kissé —, a Houdini ellenben remekül szólt. Az elnyújtott Call It What You Want pedig perfekt koncertlezárás.

Egy szó, mint száz. Nem ez volt életünk bulija — nekik sem, ez biztos —, de nem bántuk meg, hogy elmentünk.

Foster the People Setlist Budapest Park, Budapest, Hungary 2017

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

técsé Tankcsapda, teltház, utolsó előtti állomás: Mindenki vár valamit turné, Budapest, Petőfi Csarnok, 2006. 12. 15. Ajándék belépőkkel a zsebben, a jegyüzérek velem dolgavégezetlen, újra felhevülni látszott a koncertjárós szer elem (szembeköszönt az els...
Tiprás a Liliomban Szűzi ártatlanságunknak a Tues-DIE Reboot második estéjén három lelkes banda vetett véget. Erőszaktétel és liliomtiprás azonban a címmel ellentétben mégsem történt, felnőtt korú hallójáratainkat önszántunkból fordítottuk a Certain Treatshot, a the pf...
Az álmok szabályai – The Whitest Boy Alive az A38-on Erlend Øye kedden megmutatta, mennyire kevés kell egy tökéletes koncerthez. Aki ott volt a Bergen-Berlin-tengely legkúlabb négyesfogatának első magyarországi fellépésén, teljes joggal vigyoroghat némi boldog felsőbbrendűséggel azokra, akik lemaradtak...