Gyógykezelés – The Cure koncertbeszámoló

Nem érdekel, ha szomorú a hétfő, a kedd szürke — a szerda szintén — de nem érdekel, mert csütörtökön jött a the Cure.

Cureva jó volt, ha valami menő bulvár portálra írnánk a beszámolót — már le is írtuk vazz —, de még egy kicsit bennünk van a hangulat a közel három órás gyógykezelés miatt.

A 2016-os év a zenei gyógyulás éve. Januárban a hajón volt egy kiadós terápia?, tegnap meggyógyítottak, így novemberben már csak egy kis placebóra van szükségünk.

The Cure - A turné
The Cure – A turné

Negyedik alkalommal érkezett kis hazánkba Robert Smith és népi zenekara, 11 éve a legendássá nemesült szegedi koncerten gyönyörködtették a rajongókat, Budapesten (a Szigeten) már 14 éve nem jártak. Ideje volt, hogy újra felénk nézzenek.

A felállás nem gyenge most sem, de Smith az alap, aki nincs képben naprakészen a Cureral, annak mindig egy kicsit utána kell néznie, kire/mire számítson.

Robi mellett a legrégebbi motoros a basszeros Simon Gallup, akinek a játékát minden olyan basszgitár mániás, mint én szívesen hallgatja. Simon nekem egy polcon van Peter Hookkal, Paul Simononnal, Alex Jamesszel, Fleavel, Mike Millsszel és Robert Hardyval — hogy csak pár olyan bőgőst említsek, akiket élőben is láthattam —, akinek a játéka legalább annyira meghatározó, hogy sokszor jobban várom, hogy belecsapjon a húrokba, mint a szólógitáros.

a színpadon a The Cure
a színpadon a The Cure

Sajna Pearl Thompson (vagy Porl, franc se tudja épp melyik a helyes) megint nem tagja a bandának, így — többek között — David Bowie mellől ismerős Reeves Gabrels pengetett Robert mellett.

A dobok mögött már több mint húsz éve — a most is nagyon pontos — Jason Cooper ült, a billentyűket pedig Roger O’Donnell csapkodta, ő 1987 óta van a csapatban — igaz kétszer öt évre kiszállt —.

Amíg vártam a többiekre a koncert előtt a metrókijáratnál — az utolsó normális sört kortyolgatva —, érdeklődve figyeltem a Papp László BS felé igyekvőket, hogy hol vannak a gruftik? Sajna nem bújtak elő. Egy-két kósza Robert Smith klón, meg egy Heath Ledger féle Jokerre hajazó egyén bukkant csak fel. Kár.

Úgy vélem, a Depeche Mode mellett a Cure az a zenekar, amelyik beleégett a magyar emberek agyába, bőre alá a ’80-as évektől kezdődően. Nem is tinédzserek társaságában baktatunk a bejárat felé.

Celebből, magyar muzsikusok és szimpla érdeklődőből nincs hiány. Az én kényes gyomromnak mindig is furcsa egy ilyen koncert, boldog és boldogtalan eljön — nem kevés pénzért —, hogy aztán a koncert közben kedélyesen beszélgessen, hosszas perceket töltsön el a dohányzóban, vagy csak menetrendszerűen ingázzon a büféhez sörért, vagy bécsi perecért.

A BS-ben a megszokott forgatókönyv szerint zajlik az élet: ruhatár (apró bányászás, morgás, pufakodás), büfé (embertelen, hogy egy ilyen helyen milyen minőségű sört csapolnak, hál’ istennek van dobozos), helykeresés.

A kakasülőkön és az azokkal szembeni oldalon két szektoron a megszokott fekete lepel, de úgy látszik, ahová lehetett jegyet venni, az el is ment.

A színpadon már tolja a The Twilight Sad. Elég bánatosak valóban, nem lesznek a kedvenceim, de előzenekarnak tökéletes. Öt számot hallunk, de már csak a perceket számoljuk vissza. Azért kösz, fiúk.

fotó: Live Nation Magyarország‎
fotó: Live Nation Magyarország‎

Nyolc után kicsivel megjelennek a színpadon Kovács Robiék.

A koncertkezdéskor átvillant, az egyik nagy kedvencem, a majdnem pont egy éve szintén Budapesten járt Morrissey kedves szavai: ‘a fat clown with make up weeping over a guitar‘.

Hát, jah. Végülis, a gitár siratva van, a festék a helyén, Robi sem olyan szép sudár — azért a haj belőve rendesen —, mint anno, de a hangzás, na az rendben van.

A színpadkép tetszetős, fények, kivetítő, de ami igazán hangulatos, a számok között úgy vannak megvilágítva a zenészek, hogy a színpad szélein kifeszített fekete vásznon megjelennek az árnyaik.

The Cure, nem vakítás volt
The Cure, nem vakítás volt

Előzetesen a setlisteket bújva egy Tape – Open nyitásban bíztunk, de a Shake Dog Shake élőben azért teljesen más tészta.

A Fascination Street tovább lök az érzésbe, mire eljutunk a Pictures of You-hoz, azt gondolom, ha elmenne az áram, Robert fejjel beleszállna a kontrollmonitorba, vagy szívrohamot kapnék, nekem már így is remek este volt ez.

Persze kurvára bántam volna, ha valamelyik is bekövetkezik, mert jön a Lullaby. áááá. Sorra kapjuk az arcunkba a jobbnál jobb számokat, kapkodjuk a fejünket, csemegék és megaslágerek.

Tizenhét szám. Ennyi volt a koncert alapja. Ilyen hamar elértünk idáig?! Még!

Kapunk még, rendesen. A Forest zárja az első ráadás négyest, nehezen ocsúdunk.

A második visszatérés igencsak emeli a tétet, a Hollóból ismert Burnnel kezdenek, Never Enough, ezt mondom én is! A 2004-es The Cure album egyik kedvence az alt.end, majd a Wrong Number. Ez minden, csak nem rossz szám.

Az utolsó ráadásblokk az igazi felszabadultság. A The Lovecats megadja a kezdőlökést, aztán jöhet a szép szám: Friday I’m in Love. Hülye hasonlat, de olyan, mint az Üllői Úti Fuck Esküvője. Az életmű egészét nézve kilóg, de mégis a zenekar legismertebb száma, mindenki ismeri, a zenészek csilliárd alkalommal, de tolják, mi meg vigyorgunk.

A Doing the Unstuck a Wish-en megelőzi a Pénteket, de így remek, hogy aztán a Close to Me-nél Róbert is letegye a gitárt és kecsesen libbenjen egy picit ő is.

Why Can’t I Be You? Egy kicsit veled lehettünk, köszi, Robert!

nem rövid, menet közben alakult, a The Walk helyett lett a The Lovecats - fotó: Live Nation Magyarország
nem rövid, menet közben alakult, a The Walk helyett lett a The Lovecats – fotó: Live Nation Magyarország

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Robbie Williams áprilisban Budapestre jön! Robbie Williams - egyedi showman és pop ikon. Egyike a legnagyobb előadóknak, egy művész, aki küldetésének tekinti, hogy szórakoztasson bennünket. Több mint 57 millió eladott albumával és 11 millió kislemezével egész karrierje során rekordokat döntöt...
helyetted ordít vegyünk gyorsan még egy piát, mondtam 20:00-kor, de a pult helyett a színpad felé kellett indulnunk, mert schaffhausen módra a hiperkarma percnyi pontossággal kezdett, hogy aztán az ég által biztosított esőszünetben két órán keresztül táncoltassa, da...
Ákos- Back in the U.K. Rendhagyó esemény, egy mérföldkő, egy unicum (az lehet kettő is!), vagyis a Fesztblog első külföldi tudósítása következik! Ahogy egyértelmű volt, hogy ott volt csapatunk Ákos 2084 című új albumának  decemberi, Budapest Sportarénás lemezbemutatóján, ú...