Rájátszottunk

A múlt héten több fórumon, honlapon, neves és kevésbé nívós lapban felmerült a téma, mi alapján kapott Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat? Pro és kontra, magas művészet-e a zene? Ebben én nem tudok (és nem is akarok) dönteni, de ilyen gondolatokkal is sétáltunk el vasárnap este a Margó Feszt záróprogramjára, a Rájátszás nevezetű zenész/költő szupergroup koncertjére.

rajatszas
Rájátszás

Rövid hétvége, lightos koncert mondhatnánk, de ez nem így van. Messze nem.

Öt éve már, hogy a Margó fesztivál szervezői kiötlötték, hogy kortárs költők műveit elküldik pop-rockzenészeknek és aztán csak lesz valami. Lett.

Öt év alatt komoly kis csapattá nőtte ki magát az örömzenei társulás, ami a kezdeti duókból igazi zenekarrá formálódott, bár az érdekes nevezetű Háy Come Beck és a Szűcsinger párosok a mai napig feltűnnek. A Szűcsingert tavasszal kaptam el a budafoki könyvtárban és azt kell mondjam, a tökéletesen vegyes közönséget is megnyerte magának a páros.

Viszem magammal – A Rájátszás-film

Miért hasonlítja Beck Zoli érzelmi anarchiához a Rájátszást? Hogy lett Grecsó Krisztián 49 sorából végül 6? Miért vett fel gitárt Háy János? A Rájátszásban a magyar pop-rock szcéna legismertebb alakjai valamint kortárs költők írják újra és játsszák el egymás műveit. Az alkotói folyamatban a költők új szövegeket írnak a zenészek ismert dalaihoz, a zenészek pedig megzenésítik a költők egy-egy versét.

Ugyanakkor a Rájátszás már rég nem egy véletlenszerűen összerakott, egy-egy alkalomra szóló kompánia, hanem egy rendes zenekar, amelyik néha már-már úgy hat, hogy túl nagy lépésekkel halad előre.

Nekem már a legutóbbi A38-on tartott buli is nagy volt. 600 ember nem feltétlenül a legnagyobb tömeg, amely Pest-Budán be tud préselődni egy terembe, de nekik már nagy. Leginkább a színpaddal szemben álló emberek miatt nagy. A magyar úri közönség sajnos társadalmi életet élni jár el esténként, nem csak kávéházba, pubba, kocsmába, hanem koncertterembe is. Senkinek nem ez a legkényelmesebb, nem a legpraktikusabb, de az élet nagy dolgai még mindig sokszor a világot jelentő deszkákkal szemben vitatódnak meg. Egy bazi hangos rockbulin ez még elmegy, de egy olyan esten, ahol nem csak zenélnek, hanem felolvasnak, verset adnak elő, több ez, mint kínos.

A mostani buli ingyenes volt, de regisztrációhoz kötött, több mint 250 főt fogadtak, de a Rájátszás népszerűségét jelzi, hogy pikk-pakk beteltek a helyek.

A helyszín a Kazinczy utcai Tesla volt — akik hozzám hasonlóan előszeretettel mászkálnak a belvárosban, a fasza régi neonreklámok miatt már biztosan betévedtek az udvarára — , az átlag itt tartott bulik nem az én világom, így először léptem be ide.

A koncertterem a második szinten volt — big up hogy a ruhatár ingyenes, plusz a kedvenc osztrák búzasöröm sem fájt 800 jómagyar forintba sem —, így a véce és a büfé között ingázni kellett, de ez legyen a legnagyobb gondunk.

wp_20161016_20_48_30_pro
Rájátszás

A 20:30-ra meghirdetett kezdés nagyjából tartva, a felállás zenész részről Egyedi Péter, Kollár-Klemencz László, Szűcs Krisztián az irodalmárok részéről pedig a legkevésbé  muzikális Kemény István és a leginkább muzikális Grecsó Krisztián tag volt jelen.

A 30y-os különítmény (Beck Zoli és Sárközy Papa) most nem lépett fel, ahogy az amúgy már jó ideje Rájátszás közelben sem látott Kardos-Horváth Janó sem.

Nem mondanám, hogy én vagyok a legnagyobb Óriás rajongó az országban, de Egyedi Peti orgánuma mindig lenyűgöz és ahogy összetartja ezt a brigádot, minden tiszteletet megérdemel.

Tökéletesen működött a koncert , sok dal néhány verses betéttel — a közönség itt értőbb volt, simán lehetett élvezni, btw a hangosítás is rendben volt. Grecsó teljes jogú énekes-gitárosként funkcionált. Ő az egyetlen poéta, aki a saját versét zenésítette meg, sikerrel, a Dezső a zenekar egyik ‘slágere’ lett., sőt a basszusgitár is megfordult mindenki kezében, így az övében is.

Rájátszás: Dezső

Szöveg: Grecsó Krisztián Zene: Grecsó Krisztián Szívemhez szorítom címmel megjelent a Rájátszás második könyvbe csomagolt cédéje a Magvető és a Kultúrkombinát közös kiadásában. Tizennégy új dal, novellák, valamint a dalszövegek mellett az eredeti versek is megtalálhatók a kiadványban (a kötetbe itt lehet belelapozni).

Fájdalom, hogy Szűcs Krisztánt már nem látjuk sokkal többet, egy saját banda élén (tavasszal jókat röhögtünk rajtam, egy átmulatott estén, x sör y pálinka után a Flaming Flames baromi jó zenekarnévnek hatott), Kollár Laci meg egy igazi színpadra termett karakter.

Új dalokat is halottunk nem is egyet, jól felépített műsor volt, hamar elrepült a másfél óra.

A Rájátszás rájátszásában elhangzott a legnagyobb sikerre vitt szám és még egy újdonság, kellemesen mosolyogva andaloghattunk haza.

Így, vagy úgy, nagy népszerűség ide, vagy oda, novemberben ott leszünk a hajón.

Rájátszás – Ezt is elviszem magammal (Petőfi Rádió Akusztik)

Rájátszás – Ezt is elviszem magammal (Petőfi Rádió Akusztik) Iratkozz fel a Petőfi Rádió YouTube csatornájára: https://www.youtube.com/user/petofimusic?sub_confirmation=1 Nézd még több videót a Petőfi Rádió YouTube csatornán: https://www.youtube.com/user/petofimusic Keresd a lejátszási listákat a tematikus, hosszabb összeállításokért!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A minimalizmus diadala (?) – beszámoló a Fridge első napjáról... Tegnap az első nulladik nappal kezdetét vette az egy év után a hazai fesztiváléletbe visszatérő Fridge Fesztivál. A helyszín új, a közönség a régi. Lássuk hát, hogyan láttuk mi a csütörtöki napot! SPOILER: sajnos nem sok pozitív dolgot. Hét óra után...
Csapatmunkából ötös! – Sziget 2. napi beszámoló A Sziget második napjával úgy voltunk, hogy nem voltunk sehogy. A fellépők közül egy sem volt, akit ne hagytunk volna ki mondjuk egy számunkra teljesen ismeretlen előadó koncertjéért, ha megtetszik. Így sodródtunk az árral. Délután szó szerint is, me...
ligeti élmények kis gmk-s betüremkedéssel nem volt tele, pedig azt hittem tele lesz. a pénztár környékén csodálkozó fiatalok, arra ők sem számítottak, hogy feleslegessé váló jegyüket nem lesz kinek eladni. mióta nem elég a Quimby neve arra, hogy megtöltse a Pecsát? nem volt tele, éppen ezér...