Kb 1 éve teljesen rákattantam Tom Peter Odellre egy késő esti random youtube-ozás alkalmával. A mára világszerte jól ismert Another Love c. szám (itt jegyzem meg, hogy a klip is zseniális) nem csak magával ragadott, hanem Tom Odell rajongóvá tett. Ahogy ez nálam lenni szokott egyből rákattantam, ezermilliószor lejátszottam gyakorlatilag rongyosa hallgattam, de a mai napig nem lehet megunni. Az elképesztően tehetséges előadó remek koncertet adott pénteken a Strand fesztiválon, nézzük is a hajtás után!
Rég voltam fesztiválon olyan koncerten, ahol azt éreztem, hogy ha az énekes egymaga lenne a színpadon, akkor is el tudnám hallgatni a végtelenségig. Tom Odell roppant magával ragadó dalokat tud írni, illetve ezeket olyan őszintén tudja előadni, hogy az öröm a fülnek. A koncertet az I know c. számmal indította, majd csak úgy potyogtak (nem ebben a sorrendben) a Long way down albumáról a számok: Can’t Pretend; Real Love; Grow Old With Me; Heal stb. Természetesen új alkotásokat is hozott magával a brit származású előadó, mint pl a Wrong Crowd, ami kifejezetten ütős, fülbemászó, seggrázós dal lett. A fellépés hangulatához egyébként nagyban hozzátett a természet is, ugyanis pont naplemente volt, így a melankolikus számok is jól álltak a koncertnek.
Összességében remek fellépés volt, Tom végig nagy átéléssel zenélt és énekelt, nem tolta túl az érzelgős/befordulós számait, a Hungary! felkiáltások is pont jól voltak elhelyezve. Viszont muszáj megjegyeznem, ha már a befordulós számoknál tatunk, hogy ebből bizony van bőven. Ami egyáltalán nem baj, sőt, viszont a hangosítás nem volt tökéletes, és egy-egy halkabban induló, majd onnan építkező dalnál teljesen áthallatszott a másik színpadról a koncert. Shit happens, ahogy mondani szokás.
Az estét Papp Szabiékkal folytattam, megint is elmesélték a Rendőrsztorit. Annyiszor voltam már Supernem koncerten, hogy már nem lehet róluk újat írni, nem is nagyon tudnak újat mutatni, de még mindig jól esik ugrálni és megőrülni a fellépéseiken. Később belehallgattam a Hurts koncert elejébe, de őszintén szólva engem a hideg ráz ettől a Depechmode-Ákos féle zenétől, így gyorsan magamhoz vetem az úti sörömet és indultam is haza.