Szerkesztői változat – Editors a Barba Negra Music Clubban

Az A38 Hajó programszervezői gondoltak egy merészet, és elhívták ismét Budapestre a 2000-es évek indie hullámának egy zászlóshajóját (és kapacitásbeli okokból a helyszínnek a Barba Negra Music Clubbot választották). Az a zászlóshajó már igen messze sodródott az ún. indie vizeitől, és hajóra sem hasonlít, legalábbis a kezdeti formától teljesen mást mutat az Editors jelenlegi felállása.

A síró gitárok, meg a tört ütemek barátai nyilván értetlenkedve vakarták a fejüket a zenekar legutóbbi két lemezét hallgatva, de a helyzet az, hogy egy gitároscserét leszámítva (bár a cserpadról mindjárt két új zenész szállt be) csak egy dolog változott: Tom Smithék megöregedtek és lenyugodtak. Szerencsére koncerteken nem ignorálják szándékosan a kezdeti dalokat, mint teszi azt jó pár banda, így manapság egy Editors koncert még inkább hasonít hullámvasútra, mint pár évvel ezelőtt.

Legutóbb 2 éve a Szigeten futottunk össze a zenekarral, ott az utolsó percekre tartogatták a kakaót, és úgy hagyták állva a jó pár ezer összeverődött szitizent, hogy még mindig a Papilion magába visszatérő discos ütemeire ráztuk a seggünk, mikor már valami teljesen más zene szólt a Nagyszínpadról. Tehát nincs könnyű dolga annak, aki Editors koncertre készül. Mit is vegyen fel? Pogóhoz a Converse tornacipőt? A darkos bemozduláshoz szépen suhogó bőrkabátot? Az érzelmes pillanatokhoz hófehér lenvászon inget meg egy 10-es zsepit a farzsebbe?

Egy biztos: bármiben is érkezik az ember a koncertre, elégedetten fog távozni. Tom Smith orgánuma már kevésbé hasonlít a síron túlról hozzánk szóló Ian Curtisére (az évek meg a cigi), de attól még mindig megvan az a különleges képessége, hogy a hideget végigfuttatja párszor az ember gerincén. Ezen kívül az immár 5 tagú zenekar további tagjai is mind profi zenészek, számtalan mellékprojekttel a hátuk mögött. No meg 10 év alatt termelt 5 lemezzel, amelyeken öt különböző arcát mutatja a zenekar. Legfrissebb anyaguk, az In Dreams idén jelent meg, ennek európai turnéztatása keretében ejtik útba Budapestet december 8-án. De hogy milyen is az új album? Mondjuk is:

„A staffordi Editors kvintet ötödik albumán ismét gondolt egy merészet, a csúnya, hangos hangszereket a sarokba fektette szépen, selyemkesztyűt húzott, és megírta a maga Férfibánat-lemezét. Az In Dreamst hallgatva két dolog juthat az ember eszébe: Tom Smith iszonyatosan boldog, hogy megnyugodott valaki mellett.  Nyilván a kedves nejéről van szó, de amit más színes-rózsaszín, I’m in love-típusú dalokkal ad a közönsége tudomására, addig Smith és a Szerkesztők teljesen más irányból közelítenek. Harmincon túl nyilván már nem kell már két kézzel tépni a húrokat, viszont amit az In Dreams-en hallunk, az már kicsit soknak tűnik. 4-5 perces lebegős dalok, mantrikus, mély ének és az ütem nevű tünet rendkívül ritka feltűnése jellemzi az albumot. Néha azért berúgja az ajtót a darkos disco (Life Is A Fear, Marching Orders) de az idő nagy részében nehéz eldönteni, hogy most a túlvilági nyugalmat, vagy a letargikus fáradtságot próbálja a fejünkbe verni a zenekar. „

Ha az új album nem is tartalmaz bulihimnuszokat, de egyrészt arra ott van a zenekar elmúlt 4 lemeze, ahol bőven összelapátoltak annyi slágert, ami miatt érdemes a Barba Negra felé venni az irányt december 8-án. Másrészt pedig az új dalok némelyike rendelkezik olyan szépséggel, amivel férfiember nem szívesen dicsekszik, de az Editorst hallgatva, szemet behunyva bizony a legkeményebb macsókban is megmozdít valamit. A lányokról most nem szólva, akik a nulladik daltól kezdve szerelmesen falják Tom Smiths látványát.

Igazából egy okunk sincs, amiért érdemes lenne kihagyni a koncertet, szóval ott találkozunk!

Facebook event

Szöveg: nekedirom feat. Csingász

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Élmény + Zene, avagy ilyen egy tökéletes vasárnap (március 1.) A világnak van egy szerencsésebb fele, ahol nem az előző este elfogyasztott alkohol semlegesítése az emberi szervezet legfontosabb vasárnapi teendője, és nem egyik sarokból a másikba ájulnak emberek félalomba, lüktető fejfájással és csorgó nyállal. M...
Szuperhős egy távoli szigetről – St. Vincent koncertkritika A CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál keretében az A38-con adott koncertet a kortárs popzene egyik legkülöncebb és legtehetségesebb művésze, St. Vincent. Ritkán láthatunk itthon ennyire kurrens előadót ilyen intim közegben, mint a Hajó 600 fős koncertte...
A hónap műtárgya: Elefánt – Gomoly (lemezkritika) Alig pár napja jelent meg az Elefánt zenekar Gomoly című, második lemeze. Szerkesztőségünk fantáziát erősen megmozgatta az anyag, maga a zenekar pedig végtagjainkkal tett ugyanígy múlt hét szombaton, az A38-on tartott lemezbemutatón. Nem egy könnyen ...