Líra és lant. Ja, meg a szintik. – Gondolatok Ákos új lemezéről

Három év után jelentkezett Ákos új stúdióalbummal, amely szeptember 27-én jelent meg Még Egyszer címmel. A korongon helyett kaptak a korábban megjelent Igazán című EP dalai is, így tehát  9 vadi új dalt kaptak a rajongók a kiadvánnyal. Ákos 18. (!) lemeze folytatja a szintipop-os vonalat, ami cseppet sem meglepő látva, hogy továbbra is együtt dolgoznak a régi bonanzás harcostárssal Hauber Zsolttal, aki mellett még Lepés Gábor is feltűnik szerzőként a lemezen.A lemez másfél hónapja nálunk, közeledik a decemberi dupla (!) lemezbemutató dátuma is, így már bőven időszerű, hogy a Fesztblog is bemutassa a lemezt.

Eddig az objektivitás, innen a véleményezés szabadsága dalról dalra, a teljesség igénye nélkül:

Még egyszer: a lemez címadó és első klip-es dala. Rádióbarátság (a jelző előjelét a hallgatóra bízzuk ezúttal).

Ugyanúgy: a tévedés minimális kockázatával jövendölöm, hogy ez lesz a következő jelentős Ákos sláger. Dinamikus szinti alappal rendelkező, jó ívű dal, elsőre fülbemászó énekdallammal. Az egyik kedvenc a lemezről.

A cég: nekünk ez egy kisérleti darab, egy 1984 light. Ultralight. Maradjunk annyiban hogy tizedik hallgatásra sem sikerült kibékülnünk vele sem zeneileg, sem szövegileg.

Átölel: az album egyik akusztikus dala, lágy gitárral, vokállal. Szép.

Kedvesnővérek: kedves látogatóink a zenei stílusok múzeumában a szintirock feliaratú vitrinben bizonyos Ákos nevű előadó Kedvesnővérek című dalát láthatják/hallhatják. Ennél a dalnál vmi történhetett, mert a lejátszónk az első hallgatáskor kb. 6x indította újra amint vége lett..Persze, én voltam, mert ez a dal valemi elképesztően friss, energikus. A  verzéknél már csak a refrén a jobb, nagy fantázia nem kell hozzá, hogy sejtsük, hogy élőben mennyire húzni fog.

Amikor szerettél: gyönyörú, súlyos dal felnőtteknek. Igazi mélység.

Ártatlan: diszkó. Ákos in the club, let’s dance!

Csináld úgy: lendületes  pop dal, finom kis torzított gitárral, sűrű, szellemes és önirónikus szöveggel.

Ez az a tánc: méltó lezárása az albumnak, bár sztem ez a szöveg  egy kissé simulékonyabb zenét érdemelt volna.

Összességében olyan érzésem volt hallgatva ezt a lemezt mintha egy best of kiadványról lenne szó. Egymást váltják a különböző stílusú dalok (főszerepben a szintetizátorok), ahol az ember néha átlépteti a legnagyobb slágereket, mert valahogy a kevésbé ismert dalok érdekesebbek. De ez ugye nem válogatás, hanem sorlemez, így talán megengedhető egy helyzetjelentés a pillanatnyi formáról, egy összehasonlítás. Így az ítéletünk szerint a forma jó, az anyag friss és érdekes, szerintem határozottan jobb mint az előző lemez. Ha lesz rá módunk élőben is megnézzük a produkciót decemberben.

Tehát továbbra is: viva la human algoritmus!

Szöveg: Toma

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Rockzenekart vegyenek?! – Linkin Park: One More Light (kritika) Már megint nem lehet kikerülni ezt az öneladós témát. Abban (remélhetőleg) már senki nem nyit vitát, hogy a Linkin Park a földkerekség legkommerszebb zenekara, ennek ellenére valahogy mégis mindenki a magáénak akarja érezni, leginkább abban a pillana...
VOLT fesztivál: ez még csak a kezdet… Négy nap alatt 150 hazai- és világsztár lép fel a 18. VOLT Fesztiválon, amelyre 80.000-nél is több vendéget várnak a Hűség Városába. Tagadhatatlan, hogy a ’93-ban útjára indított VOLT mára már a legnagyobb vidéki fesztivál, amely minden évben a nívós...
Fatboy Slim helyett egy duci srác a nap nyertese – Volt Feszti... Nekem idén csak egy nap jutott a Volt Fesztiválból, aminek azért nehéz a pozitív oldalát megtalálni, de ha nagyon lelkes akarnék lenni, akkor azt mondanám: így legalább nem voltam leeresztve, mint a lufi a fesztivál utolsó napján. Tavaly a fáradtságt...