Líra és lant. Ja, meg a szintik. – Gondolatok Ákos új lemezéről

Három év után jelentkezett Ákos új stúdióalbummal, amely szeptember 27-én jelent meg Még Egyszer címmel. A korongon helyett kaptak a korábban megjelent Igazán című EP dalai is, így tehát  9 vadi új dalt kaptak a rajongók a kiadvánnyal. Ákos 18. (!) lemeze folytatja a szintipop-os vonalat, ami cseppet sem meglepő látva, hogy továbbra is együtt dolgoznak a régi bonanzás harcostárssal Hauber Zsolttal, aki mellett még Lepés Gábor is feltűnik szerzőként a lemezen.A lemez másfél hónapja nálunk, közeledik a decemberi dupla (!) lemezbemutató dátuma is, így már bőven időszerű, hogy a Fesztblog is bemutassa a lemezt.

Eddig az objektivitás, innen a véleményezés szabadsága dalról dalra, a teljesség igénye nélkül:

Még egyszer: a lemez címadó és első klip-es dala. Rádióbarátság (a jelző előjelét a hallgatóra bízzuk ezúttal).

Ugyanúgy: a tévedés minimális kockázatával jövendölöm, hogy ez lesz a következő jelentős Ákos sláger. Dinamikus szinti alappal rendelkező, jó ívű dal, elsőre fülbemászó énekdallammal. Az egyik kedvenc a lemezről.

A cég: nekünk ez egy kisérleti darab, egy 1984 light. Ultralight. Maradjunk annyiban hogy tizedik hallgatásra sem sikerült kibékülnünk vele sem zeneileg, sem szövegileg.

Átölel: az album egyik akusztikus dala, lágy gitárral, vokállal. Szép.

Kedvesnővérek: kedves látogatóink a zenei stílusok múzeumában a szintirock feliaratú vitrinben bizonyos Ákos nevű előadó Kedvesnővérek című dalát láthatják/hallhatják. Ennél a dalnál vmi történhetett, mert a lejátszónk az első hallgatáskor kb. 6x indította újra amint vége lett..Persze, én voltam, mert ez a dal valemi elképesztően friss, energikus. A  verzéknél már csak a refrén a jobb, nagy fantázia nem kell hozzá, hogy sejtsük, hogy élőben mennyire húzni fog.

Amikor szerettél: gyönyörú, súlyos dal felnőtteknek. Igazi mélység.

Ártatlan: diszkó. Ákos in the club, let’s dance!

Csináld úgy: lendületes  pop dal, finom kis torzított gitárral, sűrű, szellemes és önirónikus szöveggel.

Ez az a tánc: méltó lezárása az albumnak, bár sztem ez a szöveg  egy kissé simulékonyabb zenét érdemelt volna.

Összességében olyan érzésem volt hallgatva ezt a lemezt mintha egy best of kiadványról lenne szó. Egymást váltják a különböző stílusú dalok (főszerepben a szintetizátorok), ahol az ember néha átlépteti a legnagyobb slágereket, mert valahogy a kevésbé ismert dalok érdekesebbek. De ez ugye nem válogatás, hanem sorlemez, így talán megengedhető egy helyzetjelentés a pillanatnyi formáról, egy összehasonlítás. Így az ítéletünk szerint a forma jó, az anyag friss és érdekes, szerintem határozottan jobb mint az előző lemez. Ha lesz rá módunk élőben is megnézzük a produkciót decemberben.

Tehát továbbra is: viva la human algoritmus!

Szöveg: Toma

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A hónap műtárgya: Elefánt – Gomoly (lemezkritika) Alig pár napja jelent meg az Elefánt zenekar Gomoly című, második lemeze. Szerkesztőségünk fantáziát erősen megmozgatta az anyag, maga a zenekar pedig végtagjainkkal tett ugyanígy múlt hét szombaton, az A38-on tartott lemezbemutatón. Nem egy könnyen ...
Dupla Ákos ünnep az Arénában A fanatikus Ákos rajongóknak az idei naptárba idén decemberre plusz 2 nap piros betűs ünnep került, ugyanis kedvencük idén decemberre dupla Aréna fellépést hirdetett meg. Maga a helyzet is kellemes de ja vu-t idéz idéz ezen sorok írójában, aki ann...
Fatboy Slim helyett egy duci srác a nap nyertese – Volt Feszti... Nekem idén csak egy nap jutott a Volt Fesztiválból, aminek azért nehéz a pozitív oldalát megtalálni, de ha nagyon lelkes akarnék lenni, akkor azt mondanám: így legalább nem voltam leeresztve, mint a lufi a fesztivál utolsó napján. Tavaly a fáradtságt...