Szeptemberem @nekedirom – avagy mit fogsz hallgatni ősszel

Lassan kifelé megyünk a fesztiválszezonból, még pár hétig persze rajtunk marad Fishing vagy a Volt heti szalagja, hogy az osztály- vagy évfolyamtársak is lássák merre jártunk a nyáron. És amilyen meleg van még a HáundeEm automn-winter kollekcióját se a napokban böngésszük, de lassan a fű csak akkor nő, ha csipesszel húzzuk, nézzük tehát mit fúj majd ide nekünk a szél.

 

Essünk túl a havi fika rovaton. Justin Bieber úgy gondolta mégsem hagyja abba a pályafutását és gyárttat valami zenefélét az utókornak. De nem lenne túl szép megküzdeni stílus és hang nélküli celebbel. Akkor nézzünk egy új 5 Seconds of Summer számot? Az mondjuk meg olyan lenne, ha az Éjjel-Nappal Budapest sorozat szereplőit betennénk a Radnóti Színházba, és azt mondanák nekik szavaljatok el egy verset, vagy nevezzetek három magyar költőt! Az sem túl fair. Akkor legyen Imagine Dragons! I bet my life dalukat eléggé bírtuk, Roots című számuk is elég ígéretesen kezdődik. Egy izgalmas zongorabetéttel, némi hip-hop elemmel folytatva, aztán kis híján három sorból álló szám refrénjével folytatódik elmaradhatatlan ó –ózással. Oszt kifújt, ezt három meghallhatás után még Dj Józsi megunná, is levenné a lacházai diszkó a repertoárjából.

Cloves-ról vajmi keveset tudni, mindössze annyit, hogy melbourne-i születésű lányzó átment Los Angeles-be, csinos kis pofija és elképesztően jó hangja. Még nem egy Adele, mármint nincs mögötte egy-két spejznyi szimfonikus, de Lana Del Ray szövegírója valamint a Mumford and Sons zenei producere egyengetik munkáját. Don’t You Wait című száma a szerelembe esés problematikáját járja körbe. Ahogy szokták mondani, még bármi lehet belőle: egy jó énekesnő vagy „popsztár.”

Seinabo Sey a svédek büszkesége, soul pop-ban utazik száz közül is felismerni a hangját, rövidke karrierjét és dalait eddig a kritika igen jól fogadta. a 2014-es Nobel-díj átadáson is fellépett. A Pretend kifejezetten az a dal, amit bármikor le lehetne adni a rádióban, a fekete gambiai hang ki tudna zökkenteni a munkából, ha nem is mondanivalójával, de egyedi hangfekvésével és terjedelmével mindenképp.

Lovasi tanár úr szerint nem könnyű vidám szöveget, témát írni, sok mindennek kell egy csillagzat alatt állnia. Albert Hammond Jr. a The Strokes amerikai post-punk együttes gitárosa, billentyűse, vokalistája összegyűjtötte játékos akkordjait és Momentary Masters néven albumot adott ki. Első slágere a Side Boob, egy olyan pörgős, pattogós indie nóta, amire érdemes felkelni, megborotválkozni, a 7-es busz után rohanni és egyáltalán üvöltetni a hangfalból.

A Kiscsillag frontemberének nevét egy évben többször is leírjuk, mert fent említett Kossuth-díjast hol idézgetjük, vagy negyedéves nagy interjúit megolvassuk. Több okból is, mert úgy tűnik mintha elvállalta az alter pop ügyvivője, megmondója és orákuluma címet, lásd négyméteres kerítés megjóslása, meg aztán gyakorta megtudhatjuk miért ír olyan számokat amilyeneket és a többi. A Bújócska a jobbak közül való lett: régi hagyomány szerint egy kimerevített képre emlékeztet, amelyet körbejár, van hogy a sor vége gondolatilag szorosan összekapcsolódik a következő sor elejével, van benne áthallás (pokróc), és ha akarom még aktuálpolitikai is (a bujkáló kívülállósága). A klip talán az egyik legjobb Kácsé mozgókép lett, a kamera beállításokért csillagos ötös jár, ahogy a kisfilm forgatókönyvéért Lovasinak és leendő feleségének.

Nem tudom, hogy mekkora sikerrel gyártanak még klasszikus rocky slágereket, de ha Nathaniel Rateliff & The Night Sweats – S.O.B. száma lett volna a Dirty Dancing végefőcíme és mondjuk Swayze csak maga erre táncolt, de inkább ivott volna a film végén, akkor ma ciki nélküli alapmű lenne minden férfiember számára. Egy hamisítatlan jailhouse rock ’n’ roll nótára húztak taj és merev részegen boldogan énekelhető szöveget: Son of a bitch Give me a drink Won’t more night This can’t be me Son of a bitch If I can’t get clean I’m gonna drink my life away. Most mondd meg, lehet nem imádni!?

Motörhead-ről az elmúlt hetekben inkább olyanokat hallani, hogy szeretett Lemmy-nket kis kanállal kaparják össze a színpadra és partvisnyéllel támasszák meg, hogy legalább két számot el tudjon énekelni. Augusztus 28-án jelent meg új Bad Magic albumuk, amiről annál kevesebb szó esett pedig nagyon hallgatható lett. Feldolgozták a Rolling Stones Sympathy for the Devil-jét és bitangul szól. Sok jó szám közül most legjobb szívvel az Evil Eye-t emelem ki, amiben minden hangszer megkapja a maga figyelmét, izgalmas dob szekcióval kezdődik,egy rövidke riffel majd gitárszólóval folytatódik, vokál egymásnak válaszolgat, nemcsak zúzás, hanem dallam kíséri, és a végén most újra divatos egy pöccre marad abba a szám.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Jubileumi Csík turné A Csík Zenekart gondolom senkinek nem kell bemutatni. Mostani ajánlóknak az ad aktualitást, hogy megvan a negyed centenárium. Igen, már nekik is elrepült ez a 25 év. Kecskeméttől a Fonóig  majd az országos ismertségen át a világ körüli bemutatkozásig...
MR Akusztik + a MüPában: színpadon a Kiscsillag Október 19-én rendhagyó koncertet ad Lovasi András immáron főzenekara, a Kiscsillag.  Természetesen a környezethez igazodva előkerülnek az akusztikus gitárok, a háttérből besegít egy zongora, sőt még egy vendég énekesnő is kiegészíti az együttest. A ...
Nagy-Szín-Pad! 2016 nagyértékelés // Fesztblog Véget ért a rendezvénysorozat, nyert a Bohemian, ami nagyjából borítékolható is volt, és ez most nem fanyalgás. A következő bekezdésekben megpróbáljuk értékelni döntő, úgy általában a zsűri és a zenekarok teljesítményét, illetőleg kísérletet tesz...